Gróf Batthyány Kázmér (1807-1854) emlékezete - Baranyai történelmi közlemények 1. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve, 2005 (BML, 2006)

ERDŐDY GÁBOR A Szemere-kormány külügyminisztere

sításai arról árulkodnak, hogy a kétoldalú megállapodás tartalmi részletei a Debrecenben tartott konzultációk során jelentős mértékben körvonalazódtak, és kormányszinten már május végére az általánosság szintjén megérett a minőségi előrelépés gondolata. Kossuthékat a román partner által tanúsított magatartás megerősítette meggyőződésükben, hogy jó úton haladnak, s a megegyezés immár elérhető közelségbe került, azaz nem érte őket olyan hatás, amelyből pozíciójuk radikális megváltoztatása szükségességére következtethettek volna. A havasalföldi politikus ugyanis kifejezetten arról a felettébb kedvező fejleményről tájékoztatta Batthyányt, hogy „a románok elfogadják Önöktől mind a két elvet, amit akarnak: az ország integritását és az Önök diplomáciai nyelvét" is.

48 A szándék konkrét programba történő átültetése azonban időt igényelt. Be kellett még várni, hogy a parlamenti többség is felzárkózzon a körvonalazódó kormányzati állásponthoz. A folyamat felgyorsításának pedig a hadiesemények alakulása sem kedvezett. Ismeretes, hogy a román-magyar tárgyalások, - Batthyány további aktív részvétele mellett - a szabadságharc pesti időszaka alatt, ha olykor akadozva is, de folytatódtak. A fővárosba történő visszatérést követően a tárgyaló felek június 8-án vették fel egymással a kapcsolatot. A román légió kérdésében a külügyminiszterrel folytatott beszélgetés - melynek keretében a magyar partner a tervezett konföderáció Boszniára, Bulgáriára és Albániára történő kiterjesztésének ötletét is felvetette - a román politikusban a konzultációk közeli sikeres lezárásának reményét erősítette meg.

49 A tárgyalások során Bälcescut az a felismerés vezette, hogy az anyagilag és erkölcsileg átmenetileg még természetes fölényben levő magyarokkal szemben a románok akár nyugodtan nagyvonalúak is lehetnek, mivel az idő múlása úgyis nekik kedvez. Megpróbált mindkét irányban nagyon taktikusan és türelmesen, az éppen megszólított partner érdekeinek maximális figyelembevételével érvelni úgy, hogy mindeközben saját nacionalistáinak hazaárulási vádjait is kivédje.

50 A román légió Ghicának megküldött tervezetéhez fűzött magyarázatában őszinte meggyőződéssel fejtette ki, miszerint a két nép romlására törő pánszlávizmussal szembeni közös háborúban a „románok biztosak lehetnek afelől, hogy a nemes és nagylelkű magyar nemzet egyedül a szabadság ügyéért fog küzdeni, s nem valamely nemzetiség elnyomásáért, hiszen a magyar kormány célja éppen az, hogy a jövőben Magyarország valamennyi nemzetisége számára nyíljék meg a szabad és egyenlő fejlődés útja. Következéskép a magyar kormány biztosítja a magyarországi 48 Vö. uo. 183. 49 Nicolae Balcescu-Ion Ghicának. Pest, 1849. június 8. In: I. Tóth i. m. 188-189. 50 Vö. Nicolae Bälcescu-Ion Ghicának. Pest, 1849. június 6. In: I. Tóth i. m. 185— 188.