Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

7. MAGYAROSODÁS / Nagy Imre Gábor

Bécsbó'l ismét Pécsre helyeztessék vissza, el is fogadta, 1891 óta ismét Magyarországban élek és működöm.

Működésem Pécsett ismeretes. Első gondom lévén a társaság érdekeit Pécs város és Baranya vármegye érdekeivel összhangzásba hozni, a számos függő' porokét csakhamar gyorsan és békés úton lebonyolítottam, a philoxera pusztítása által tönkre jutott falusi lakosoknak a bányáknál új keresetforrást nyitottam; a bányászok anyagi viszonyain mindenképen javítottam fizetésemelés, magosabb betegpénzek és nyugdíj nyújtása, és jólétüket előmozdító egyéb intézkedések által, a mellett pedig az eddig egészem német iskolákat úgy a bányatelepen, mint Szabolcson és Vasason teljesen magyarosítanom is sikerült.

Pécsett, 1895. szeptember 19-én Wiesner Rajmár

BML IV. 401. A. 47/1895. EREDETI, SAJÁT KÉZZEL ÍROTT.

112B. BR. FEJÉRVÁRY IMRE FŐISPÁN A KÖZGYŰLÉSEN MEGEMLÉKEZIK WIESNER RAJMÁRRÓL Pécs, 1900. máj. 25.

Elnöklő főispán ő méltósága a törvényhatósági bizottsági közgyűlést a következő szavakkal nyitja meg.

A napirendre térés előtt Wiezner Rajmár, ezen bizottságnak elhunyt tagja irányában kívánom a kegyelet adóját leróni. Mint ember, maga volt az előzékenység és szeretetreméltóság; mint bányaigazgató, országos tekintély s mint édes magyar hazánknak fia, magyar volt érzelemben, magyar tetteiben.

Az ő nevéhez fűződik a Duna Gőzhajózási Társulat által fenntartott népiskolákban a magyar tannyelvű oktatás behozatala; a magyar munkásoknak túlnyomó számban való alkalmazása, a bányászati altiszti iskola létesítése és a bányászatnak nagyobb mérvben való űzése, a mi rendkívüli fontossággal bír Pécs városára.

Meg vagyok arról győződve, hogy az egész törvényhatóság osztatlan véleményének adok kifejezést, a mikor indítványozom: miszerint mondja ki a közgyűlés, hogy Wiezner Rajmár elhunyta fölött érzett mély fájdalmát, és az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvbe iktatja és megbízza a város főjegyzőjét hogy erről az elhunyt özvegyét megfelelő módon értesítse.

Ezen indítványt a közgyűlés egyhangú helyesléssel határozattá emelte.

BML IV. 1402. 111/1900. (MÁJ. 25.) EREDETI KÖZGYŰLÉSI JEGYZŐKÖNYV, KÉZÍRÁSOS.

314