Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

1. BEVEZETÉS / Nagy Imre Gábor

Sipos Péter forráskiadási szabályzat ajánlásában a 19-20. századi magyar nyelvű források modernizált, mai helyesírással történő közlését ajánlotta.38 Nehezebb kérdés azonban, hogy hogyan és milyen mértékben történjék a források szövegének mai helyesírás szerinti átírása. A központozás, hosszú és rövid magánhangzók, mássalhangzók, egybeírás-különírás esetében a mai helyesírást alkalmaztuk, hiszen ebben az esetben a források írói is többé-kevésbé következetlenül jártak el, még az azonos szövegű iratok különböző változatai — eredeti vagy másolat, fogalmazvány vagy tisztázat (kiadvány) stb. - sem egyeznek meg teljesen egymással.

1903-tól kétféle hivatalos helyesírás volt érvényben, a Magyar Tudományos Akadémiáé és az iskolai helyesírás: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi 1903. márc. 14-én kiadott rendeletében új iskolai helyesírást léptetett életbe. Az iskolai helyesírási szabályzat a „ez” betű helyett az egyszerű „c”-t használta. A rágós alakokban a kétjegyű mássalhangzók csonka kettőztetését (fogyasszon, öccse, lánnyal) megengedte. Az a ki, a mely, a hogy vonatkozó névmások egybeírását rendelte el. Az idegen szavak nagy részére a magyaros írásmódot terjesztette ki.39

Kétféle írású szavak közé tartoztak, és mindkét változatot használták: csepp vagy csöpp, fel vagy föl, fenn vagy fönn, fent vagy fönt, megett vagy mögött, per vagy pör stb. A -jók, -jök, -ok, -ük mellett használták a -juk, -jük, -uk, -ük képzőket is: ruhájok vagy ruhájuk, kedvök vagy kedvük stb.

Nagy kezdőbetűvel írták a megszólítás minden szavát (kivéve a kötőszót és névelőt): Tisztelt Uram! Nagyméltóságú Miniszter Úr! A megszólító címet a szövegben is nagy kezdőbetűvel írták: Ön, Kegyed, Nagyságod, Uraságod. Nagy kezdőbetűvel írták az Isten, Megváltó, Úr, Teremtő, Atya, Fiú, Szentlélek stb. szavakat.

Az idegen szavaknál és neveknél a meghonosultakat a magyar kiejtés szerint írták le (pl. doktor, gimnázium stb.). A meg nem honosult idegen szavakat és idegen tulajdonneveket, ha latin írásúak, úgy írták le, ahogy az idegen nyelv írta: cercle, lady, Caesar, Goethe stb. A nem latin betűs (kínai, török, szláv stb.) írású neveket magyar kiejtés szerint, magyar betűkkel írták le: bég, cár, szultán, zsivió, Turgenyev stb. A görög szavakat és neveket vagy latinosán vagy görögösen írták le: Bacchus vagy Bakkhos, Delphi vagy Delphoi stb. Viszont magyarosan írták le azokat a görög és latin eredetű idegen neveket, amelyeknek magyaros kiejtése megállapodott: Krisztus, Napóleon, Párizs, Vezúv stb.40

Van tehát jelentősége annak, különösen az idegen eredetű és régies írásmódú szavak esetében, hogy ki és melyik alakot használta: pl. gimnasium vagy gimnázium, ministerium vagy minisztérium. Ezért a szöveghű közlés ellenére törekedtünk az eredeti helyesírási jellegzetességek megtartására, különösen a hagyatéki leltárak esetében.

38 SIPOS, 2000. 178.

39 KELEMEN, 1910. 29. A Magyar Tudományos Akadémia új helyesírása szabályzata 1922-ben jelent meg.

40 KELEMEN, 1919. 161-167.

26