Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
6. HOZOMÁNY, ÖLTÖZKÖDÉS, DIVAT / Nagy-Borsy Noémi
négy elemi és négy polgári leányiskolát, majd mint magántanuló a francia nyelvből és a zongorázásból órákat vett, azonkívül kézimunkázásban gyakorolja magát, a mely utóbbi foglalkozása szintén igen tekintélyes összegbe kerül, de viszont munkájának eredményei szintén számbavehető értéket képviselnek, miután kelengyéjének legnagyobb részét már elkészítette.”365 A divatnak mindig is fontos szerepe volt az öltözködésben. Kifejezte azt az ideált, amilyenné az emberek válni szerettek volna. Egyes esetekben a gazdagság, vagy társadalmi pozíció kifejezője is volt. A dualizmus korában, Magyarországon azonban még a divatnál is fontosabb szerepe volt az illemnek. Nem volt elég a divatot követni, drága anyagokból díszes ruhákat szabatni, hanem fontos öltözködési szabályokat is figyelembe kellett venni. Pontosan meg volt határozva, hogy mit illik viselni a napszaknak, alkalomnak, társadalmi osztálynak, kornak és nemnek megfelelően. Ezekről a „szabályokról” a képes és családi lapok tudósítottak, de megjelentek kisebb „kézikönyvek is”. Aki nem az előírások szerint öltözködött, azt megszólták, kinézték, sőt akár ki is közösíthették.366 A divatot ebben a korszakban kívülről és felülről diktálták. A legújabb divat Bécsből és Párizsból érkezett, és ezt az arisztokrácia és a nagypolgárság közvetítette. Mégis a középosztálybeliek voltak azok, akik meghatározták az igazi városi életet, színházba, kávéházba, vagy csak „korzózni” jártak, így róluk tudósítottak az újságok is. A középosztálybeliek természetesen az arisztokrácia ruházkodását követték, de sajátos polgári életvitelüknek megfelelően öltözködtek, és máshol csináltatták ruháikat, mint az úri osztály képviselői. A középosztály jövedelme 15-25 %-át költötte ruházkodásra, ami számára igen megterhelő volt. Az alsó középosztály (kispolgár, szakmunkások) a középosztály ruházkodásnak egyszerűsített változatát hordta, ezért ők csak jövedelmük 10-15 %-át költötték el erre a célra. Konfekció- ruházatot, konfekcióöltönyt, keménykalapot stb. hordtak.367 A ruházkodás költségeit láthatjuk Drotter Boldizsár kérelmében is, melyben a gyámpénztártól kérte gyermekei ruha költségeinek elszámolását: „Kiskorú gyermekeim rokonsága, tekintettel arra, hogy kk. gyermekeim öregatyjuk után tekintélyes vagyont örököltek, az öregatya halála után azonnal azt követelték tőlem, hogy kk. gyermekeimet az öröklött vagyonnak megfelelőleg ruházzam és neveltessem. Én a rokonság ezen kívánságát jogos és méltányosnak tartván, igyekeztem annak lehetőleg más a köztisztesség miatt is megfelelni.” Három (8, 10 és 12 éves) leánya és 7 éves fia ruháira, szövetre, kalapokra, iskolatáskákra és tankönyvekre két év alatt 984 koronát költött, és ennek kifizetését kérte gyermekei örökségéből.368 A leányoknál divatról először 4-5 éves korukban beszélhetünk, ekkor öltöztették őket térdig érő csipkés ruhákba. Az iskolás diáklányok egyenruhában jártak, 365 Thaller Gusztávné levele Pécs árvaszékéhez. Pécs, 1905. máj. 26. BML IV. 1409. b. 1681/1910. 366 F. DÓZSA, 1991. 8-9. 367 KÖVÉR, 2003. 137. 368 Drotter Boldizsár kérelme Pécs város árvaszékéhez. Pécs, 1905. júl. BML IV. 1409. b. 1936/1922. 252
