Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
1. BEVEZETÉS / Nagy Imre Gábor
elhelyezkedő ún. regionális centrumok közé sorolta be. A lakosságszám szerinti rangsorban Pécs csak a 13. helyen volt, ám a több tényező együttes figyelembevételével felállított rangsorban a város Budapest, Zágráb, Kolozsvár, Pozsony, Szeged, Kassa és Debrecen után az előkelő 8. helyre került. Igen nagy, 1,1 millió fős vonzáskörzete alapján pedig a 9. hely illette meg.17 Vörös Károly szerint Pécs a magyarországi városhálózatban elfoglalt előkelő helyét három tényezőnek köszönhette. Elsősorban annak, hogy a gazdaságilag gyengén fejlett, de kiterjedt délkelet-dunántúli régióban részint versenytársak híján (Kaposvár kivételével nem akadt rajta kívül nagyobb település), részint a határában talált szénkincs felhasználásával sikerült nemcsak népes várossá, hanem sokoldalú regionális központtá is válnia. Pécs helyzetének megerősödését másodsorban infrastuktúrájának fejlettsége jelentette: országosan is párját rit- kítóan nagy arányú a kőből vagy téglából épült házak aránya, a település tömö- rültsége a városmagban, a burkolt utak nagysága, a technikai urbanizáció szintje (vízvezeték, gáz- és villanyáram), valamint a kulturális ellátottság (iskolák, színház, múzeum, könyvtár, egyesületek stb.) A fejlett infrastruktúrából egyedül a város - országos viszonylatban is egyedül álló — teljes csatornázatlansága rítt ki. A harmadik elemet a modern bányatelep és iparváros olyan elkülönülése jelentette a hagyományos polgárvárostól, városmagtól, amely a régi polgárságnak is lehetőséget biztosított a boldogulásra.18 Pécs a dualizmusban a polgári államszervezet kiépülése során a térség igazgatási (jogszolgáltatási, katonai) és kulturális (oktatási-művelődési), egészségügyi központjává vált.19 1848 előtt szinte kizárólag a szabad királyi városi ranggal és az egyházközponti szereppel rendelkezett. A kiegyezés után a város számára a legfontosabb szabályozást az 1870: XLII. te. jelentette, amellyel szabad királyi városból törvényhatósági jogú várossá vált, vagyis a megyékkel egyenrangú lett. A törvényhatósági jogú városi jogállást felértékelte az 1876: XX. te., amely e városok számát 47-tel csökkentette. A magyar- országi városok közül mindössze 25 - majd Miskolccal együtt 26 - város tarthatta meg ezt a jelentős jogállást. A Dunántúlon Pécsen kívül csak Győr, Sopron és Székesfehérvár.20 Pécs a megyei önkormányzatnak is központja volt, a történeti Magyarország 63 megyeszékhelyének egyike. A megyék ekkor a főváros után a legmagasabb szintű közigazgatási központi funkciókkal bírtak.21 1848 után a közigazgatás többcsatornássá vált. A politika által diktált hullámvölgyekkel tarkítva megteremtődött a modern állami szakigazgatási szervezet. 1849-60 között széleskörű modern állami szakigazgatási szervezet épült ki, amelynek nagy hibája volt, hogy beszüntették az önkormányzatok működését. 17 KATUS, 1995. 59. idézi BELUSZKY Pál: Magyarország városhálózata 1900-ban. In: Tér - Idő' - Társadalom. Pécs, 1990. 92-133. c. munkáját. 18 VÖRÖS, 1982. 81-82. 19 KATUS, 1995. 37-39., 59. RÚZSÁS 1982. 22-25. 20 KAJTÁR, 1990. 61-64. 21 KATUS, 1995. 39. 20
