Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
4. SZŐLŐ- ÉS PRÉSHÁZAK, A PÉCSI TÜKE / Nagy-Borsy Blanka
időn át figyelemmel kísértük, leginkább képesek vagyunk értékelni egyéniségének kiváló voltát, legilletékesebben adhatunk számot ama veszteségről mely elhunytéval a város közönségét érte. Tudása, képzettsége nem csak sokoldalú, hanem a szó valódi értelmében alapos is volt. Amibe belefogott, azt lelkesedéssel és alaposan végezte, behatolt a dolgok lényegébe, mélyébe. Mint arhaeologus, numizmatikus, mint a szépművészetek ismerője, köztekintélynek örvendett. Hogy a város múltjára vonatkozó számos emlék megmentetett az enyészettől, azt neki köszönhetjük. A geológiai ismeretek terén is felülemelkedett a dilettantizmus nívóján, s hogy városunk második vízvezetéke, a Tortyogó forrás vizeinek foglalásával és levezetésével, oly fényesen és aránylag olcsón oldatott meg, az O ismereteinek és kitartó érvelésének tudható be. De mint igazi „pécsi tüke”, kinek ősei itt letelepedve századokon át folyton szőllőműveléssel foglalkoztak, mind ezek ismeretei O benne halmozódtak fel, és azért legnagyobb, legkiválóbb volt 0 a szőllő telepítés, a szőllőisme, a szőllő fajok meghatározása terén. E téren való ismeretei az ország határain túl is a kiváló szaktekintély magatartására emelték Őt. Szőllőink felújítása tekintetében bátran nevezhetjük Őt „a pécsi szőllők regenerátoráénak. Hogy a filoxera pusztításai után a pécsi szőllők szakszerűleg újból felújíttattak, hogy a régi, ill. századokon át meghonosult pécsi szőllő fajok az enyészetből megmentettek, s a legkiválóbb honi és külföldi bor és csemege fajok hegyeinkben ma feltalálhatok, azt első sorban Horváth Antal buzgalmának, szakértelmének, fáradhatlan, költséget nem kímélő munkájának és agitatiójának köszönhetjük. Tudásánál, ismereteinél csak szerénysége volt nagyobb. Semmi sem volt benne a mai kor oly gyakran látott törtetőiből. Erősen kifejlett családias érzése, s az egyszerűségre, takarékosságra törekvő hajlama, e teremben is igen gyakran szólásra késztették Őt. Hányszor intett bennünket óvatosságra, takarékosságra, a mikor azt hitte, hogy a kiadások nem tartanak lépést a város gazdasági, ipari fejlődésével. De a haladásnak, a kultúrának, a józan produktív befektetésnek mindenkor hű szószólója, támogatója volt. A polgármesteri jelentés javaslatot tartalmaz arra nézve, mi módon adjon a t. törvényhatósági közgyűlés a veszteség felett érzett fájdalmának kifejezést, s mi módon örökítse meg emlékét. Én csak arra kérem Önöket, hogy a javaslathoz hozzájárulni kegyeskedjenek. Még más veszteség is érte városunkat. Dr. Bodó Aladár tb. tiszti főügyészünk,267 hosszas betegség után Budapesten meghalt. Nevezett míg a törvényhatósági bizottság tagja volt, nagy buzgalommal és odaadással vett részt a közügyek intézésében, s mint a város tiszteletbeli tiszti főügyésze, az ezen minőségben rábízott ügyeket önzetlenül és szakértelemmel látta el. Mindnyájan őszinte részvéttel láttuk a szép tehetségű, s közkedveltségnek örvendő férfiú egészségének rohamos hanyatlását s bár tudtuk, hogy baja gyógyíthatatlan, mégis fájdalommal és részvéttel értesültünk kora haláláról. Családja nem maradt, de özvegy édesanyja 267 Bodó Aladár (fl912. Budapest): ügyvéd, tiszteletbeli tiszti főügyész, B. István ügyvéd fia (20. dók.). A közgyűlés választott tagja a II. választókerületben (1895-1911). 155
