Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)

1. BEVEZETÉS / Nagy Imre Gábor

szénbányászatra vezethető vissza (tbc-halandóság stb.) A pécsi nők halandósága is meghaladta azonban az országos átlagot. Meg kell említenünk, hogy a városokban nemcsak Magyarországon, hanem külföldön is nagyobb volt a férfiak halandósága az átlagosnál, mert a sajátos városi foglalkozások sokkal veszélyesebbek és egészségrombolóbbak voltak, mint a vidékiek.3

Az igen magas halandóságot ellensúlyozhatták volna a születések, ám Pécs a legalacsonyabb születési arányszámú városok közé tartozott. A csekély természetes szaporulatot a házasságok rendkívül alacsony termékenysége okozta, hiszen Pécs főként azoknak a megyéknek a falvaiból kapta népesség utánpótlását, ahol nemcsak a házasságon belüli születéskorlátozás volt gyakori, hanem ismert volt az egyke is. A törvényhatósági jogú városok közül csak Temesváron volt valamivel kisebb a házasságok termékenységének mutatója, mint Pécsett.4

1850 és 1910 között Pécs város nagymértékű, 32 ezer fős népességnövekedése a szintén nagyarányú migrációból, bevándorlásból adódott. A vándorlási nyereség meghaladta a 34 ezer főt. Ilyen nagy bevándorlási aránnyal a vidéki törvényhatósági városok közül csak Nagyvárad és Temesvár büszkélkedhet, az európai nagyvárosok közül pedig Szentpétervár. 1880-ban Pécs város lakosságának 53,7%-a volt nem helybeli születésű, 1910-ben pedig már 62,7%-a.

A belső vándorlás egyik irányát a faluról a városba való vándorlás adta. A bevándorlók több mint egyharmada Baranya megye megyéből érkezett. 1880 után Pécs vonzáskörzete megnövekedett, egyre többen jöttek a szomszédos vagy közeli megyékből: Somogyból, Tolnából, Zalából, Bács-Bodrogból és a horvátországi vármegyékből.

A külső bevándorlás, a Monarchia túlsó feléből főként a szénbányászat és a nagyipar fejlődésének kezdeti szakaszában vonzotta ide a külföldieket. Ugyancsak a bányászok és iparosok jobb kereseti reménye okozta a századforduló utáni nagyarányú kivándorlást: 1899 és 1913 között az 1910. évi népesség 7,5 %-a (3755 fő) vette a kezébe a vándorbotot. Ennél nagyobb kivándorlási arányról a magyarországi törvényhatósági városok közül csak Kassán és Temesvárott tudunk. A Dunántúl másik három törvényhatósági városában (Győr, Székesfehérvár, Sopron) fele ennyit sem érte el a kivándorlók száma.5

1848 előtt Pécs hagyományosan katolikus város volt. Az 1848. utáni bevándorlás azonban jelentősen megnövelte nem katolikusok számát. 1848-ban még a lakosság mintegy 98%-át, 1869-ben közel 91 %-át, 1910-ben pedig alig több, mint 84%-át alkották a római katolikus vallás hívei (2. táblázat).

3 KATUS, 1995. 41-42., 44-46.

4 KATUS, 1995. 46-50.

5 KATUS, 1995. 42-43.

14