Források Pécs város polgárosodásáról (1867–1921) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 15. (Pécs, 2010)
4. SZŐLŐ- ÉS PRÉSHÁZAK, A PÉCSI TÜKE / Nagy-Borsy Blanka
A Magyarországra jellemző nagyüzemi-nagybirtokos modelltől eltérően a pécsi földbirtoklás alapvetően kisüzemi jellegű volt. Egy 1901-es adat szerint a városban található gazdaságok igen apró egységekből álltak. 517 földbirtokból 126 darab 1 kát. hold alatti, 210 darab 1-5 kát. hold közötti nagyságú volt. A legnagyobb birtokos maga Pécs szab. kir. város volt, és ezen kívül csak néhány száz kát. holdnál nagyobb földtulajdonnal rendelkező birtokos akadt (63. dók.).226 Az 1895. évi mezőgazdasági statisztika szerint Pécs területe 12245 kát. holdat tett ki: 2660 kát. hold szántó (21,7%), 290 kát. hold kert (2,4%), 1558 kát. hold rét (12,7%), 310 kát. hold beültetett szőlő (2,5%), 1921 kát. hold parlag vagy kiirtott szőlő (15,7%), 583 kát. hold legelő (4,8%), 4281 kát. hold erdő (35%), 2 kát. hold nádas (0,0%) és 641 kát. hold nem termő terület (5,2 %).227 Pécs szabad királyi város földterületének legnagyobb része az erdő volt. Az 1897. évi gazdacímtár szerint Pécs város tulajdonában 5167 kát. hold terület volt, ebből 149 kát. hold volt a szántó, 13 kát. hold a kert, 40 kát. hold a rét, 3 kát. hold a szőlő, 368 kát. hold a legelő, 4252 kát. hold az erdő és 342 kát. hold a földadó alá nem eső terület.228 Két mezőgazdasági ág, a szőlő- és a gyümölcstermelés nagyon fontos volt a pécsi iparos, kereskedő és a tisztviselői-értelmiségi réteg számára. Egy pécsi polgár a mestersége, foglalkozása mellett házat és szőlőt is birtokolt, legalábbis törekedett rá (37., 62., 65., 68. dók.). Természetesen voltak olyan polgárok is, akik kizárólag földjük, szőlőjük, kertjük, legelőjük, rétjük jövedelméből éltek (67. dók.). A szőlő- és gyümölcstermelés nem csupán kedvtelést, hanem életformát, megélhetést is jelentett. A szőlőben megtermett a zöldség, gyümölcs is, és a bor mellett a mindennapi ellátást is szolgálta (69. dók.). A döntően kisbirtokosi szőlőtulajdoniás jellemezte a jellegzetes pécsi polgárságot. Az ún. pécsi tüke fogalmához hozzátartozott a szőlőtulajdon is. 1909-ben 2276 szőlőtulajdonos közül 72,6%-uk (2016 fő) 1 kát. hold alatti, 23%-uk (638 fő) 1-2 kát. hold közötti, 3,6%-uk (101 fő) 2-4 kát. hold közötti és mindössze 0,8%-uk (21 fő) 4 kát. hold feletti szőlővel rendelkezett (64. dók.). Még a jelentősebb ipari üzemmel rendelkező vállalkozók is törekedtek rá, hogy szőlőt vegyenek és borkereskedelemmel foglalkozzanak. így pl. 1884-85-ben a parkettagyáros Engel Adolf, a kerámiagyáros Zsolnay Vilmos, a kesztyűgyáros Hamerli János, a malomtulajdonos Maleter Rudolf, az olajgyáros Justus Lipót, a pezsgőgyáros Littke József, a sörgyáros ifj. Scholtz Antal, a téglagyáros Lauber Gábor és Erreth János és Lajos mind birtokoltak szőlőterületet. A filoxéra 1887 és 1893 között a 2 000 kát. holdnyi szőlőterületet csaknem teljesen kipusztította, és a pécsi borkereskedelmet, mint húzóágazatot is tönkretette. A szőlőrekonstrukció során 1901-re az újjáültetett szőlőterület elérte a 1262 kát. holdat. Az elpusztult szőlőterületeket ha nem is sikerült teljesen újjátelepíteni, 226 KAPOSI, 2006. 36—37. 1897-ben Pécs szab. kir. városon kívül a Pécsi Püspökség, a Pécsi Székesegyház, Kovatsits József mészáros és az Engel Adolf és Fiai cég birtokolt 100 kát. holdnál nagyobb földet. A püspökség birtoka erdő, a mészárosé pedig legelő volt. 227 MEZŐGAZDASÁGI STATISZTIKA, 1897.1: 142. 228 GAZDACÍMTÁR, 1897. 74-75. 147
