Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)

Dokumentumok 1-165

teljes elzárásának naponkint nézhetünk eleibe, a midőn segély forrásokra többé kilátás nem lehet: nehogy tehát végkép kifogyjunk a pénzből, elhatároztam: Pizniczer és Gillming szállító urakat kifizetésükért a tisztelt honvédelmi bizottmányhoz utalványozni, a kinek is a jegyzékben foglalt és általam utalványozott követelésük kielégítését kérem. A mely fizetés után a vár s hadsereg részére küldendő mennyiségbe betudható lészen. Nem mulaszthatom el ez alkalmat sem, hogy hazafiúi kötelességemnél fogva fel ne kérjem a tisztelt honvédelmi bizottmányt, hogy a már sokszor kért segélyt pénzben, lőporban, gyutacsokban s.a.t. mielőbb elküldje, mert minden tekintetben olly szegény állapotban vagyunk, hogy hathatós és sikeres segély nélkül a vár néhány hétnél tovább nem lesz tartható. Eddig az ellenség csak kisebb ágyukból lődözi a várt, még mi nagy golyókkal s bombákkal felelünk, de hihető, hogy ostromló ágyúik (Belagerung-Geschütz) is Nugent hadseregével együtt megérkezendnek. Nugent még eddig Pécsett van. Nemegyei őrnagy ismét igen rosszul viselte magát: miután Nugenttal szembe nem vélt szállhatni, sem őt nyugtalanítani, visszavonult a Dunához előbb Mohácsra, később Battinára, az alatt Bácsból nagy kérések történtek segítségért, mert ott hír szerint a ráczok iszonyúan dulongnak, megegyeztem tehát Nemegyei őrnaggyal, hogy bár magam is Eszéken igen szorult körülmények között vagyok, még is az öszves lovassággal, tolnai, baranyai, somogyi lovas csapatokkal, ugy a gyalogság egy részével Isten nevében induljon Bácsba, hová olly nagy vonzódása volt, de gyalogságának s tüzérségének egy részét bocsássa Eszékre, szavát is adta reá, mégis mindenestől elhagyott, semmit nem küldött, pedig mozgó hada nem is állt toborzott önkéntesekből nagy részben, kik megengedem egészen tőle függnek, hanem állott somogyi, tolnai s baranyai 4 évre kötelezett honvédekből, leginkább, kik ismét pécsi s baranyai fegyverekkel láttatnak el, állott az 52-ik ezred tartalék századából s pécsi, tolnai tüzérekből is, kikkel kénye kedve szerint nem rendelkezhet, akikből tehát igen is lett volna köteles annyit átadni, mennyi néki meghagyatott; ekép Magyarország felöl is Eszékvár egészen fedezetlenül áll s Baranya az ellenség martalékja, elveszett! Sőtt egy futártól, ki Szegedről ide volt küldve azt hallottam, miképen ő Nemegyei seregének jobb részével a Dunát átszállva összetalálkozott, már azon a napon, mellyen Nemegyei még itt nálam volt Eszéken arról tanácskozni, mit legyen teendő! Mit tett, vagy teend Bácskában? vissza jövend-e vagy nem? azt nem tudom, de a mit bizonyosan tudom s mondhatom, s mire még egyszer kénytelen vagyok Méltóságodat figyelmeztetni, mert talán nem is lesz többé alkalmam értekezni, az, hogy bizony itt most igen rossz helyzetben vagyunk, s noha nem szoktam segítségért könyörögni, s rimánkodni, most komolyan kérem, ne hagyjon a nélkül, ha az eszéki vár még némi fontosságúnak tekintetődik a hadi operatiokra nézve, mellyekről már elég elszigetelt állásunkba mit sem tudom. Ha ez pedig nem volna az eset, akkor, ha arra fel vagyok jogosítva, a négyezer főnyi garnizont lehet legalább megmenteni, s máshol haszonnal alkalmaztatni. Az elébbi leveleimre hivatkozván még csak annyit adok hozzá: Baranyában, mint másutt, találkoztak gyáva hazaáruló tisztviselők, kik a helyett, hogy eloszoltak volna, az ellenségnek hodultak, s szolgálnak! Ez által terjednek proclamatiok, hirek, rendeletek. Tehát a nemzetőrség sokáig nagyobb támaszerő nélkül ott sem összetartható, hol még talpon áll. Ezt ide a várba venni sem tanácsosnak tartom a körülményeket, s az emberek ismeretes szellemét szemben tartván. Pécsett az ellenségnek, a mint hallom legkevésbbé 5000 ember s a mint mondják 40 ágyuja volna. Katonái között volnának császár vértesek, Kressz könnyű lovasok, Deutschmeister, olasz s likai gyalogság. A 31-ikig ugyan nem mozdult, a mennyire értesülve vagyok, de az ellenségtől áltáljában nem tartván annyira, ha csak itt bent a várban mind rendben volna. De ahhoz, a mit legutóbbiabb leve-