Dokumentumok gróf Batthyány Kázmér közéleti tevékenységéről - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 14. (Pécs, 2006)

Dokumentumok 1-165

működéseinek ismerete igen szükséges lenne, minderre pedig a hazai hírlapok ugy elégtelenek, mint czéliránytalanok, tehát ezen hiányt magány értesítéssel vélem rendesen s folytonosan közölve pótolni méltóztassék, ez értesítés egyszersmind teendőim útmutatásául szolgálván. Ma Jan. 30-kán megtámadtattunk az ellenségtől, s a két külső város részéről. A csata még foly, eredményét, ha körül nem kerittetünk, szerencsém lesz holnap tudtára adni. G. Batthyány Kázmér s.k. BML. K. 52/b. Salacz Gábor gyűjtése. Eredeti, az utolsó bekezdés Batthyány s.k. MOL. OHB 1849:1518. 62. Batthyány Kázmér beszámolója Kossuth Lajosnak, az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, az eszéki várat ért támadásokról. Eszék, 1849. január 30. Gróf Batthyány Kázmér országos biztos: Az Országos Honvédelmi Bizottmány Elnökéhez Debreczenben. Eszék január 30-án 1849. estve 9 órakor Mint mai nap rcgveli jelentésemben röviden érintem, az ellenség mai nap regveli 4 óra előtt Eszéknek külvárosait, segítve az éj sötétsége által, minden oldalról túlnyomó erővel megtámadta, s délig tartó kemény harcz után elfoglalta. Bővebb és kimeritő jelentést Földváry Lajos ezredes s dandár parancsnok terjesztend fel a hadügyministeriumhoz. Részemről a csata bal eredményét annak tulajdonítom, hogy 1-ör számarányban az ellenség a mi harczosainkat igen túlhaladta, mely aránytalanságot nevelte az is, hogy a három külvárosok roppant hosszú vonalbani kiterjedése végett seregeink az egész vonal fedezetére igen szétágazva s ekép elégtelenek voltak. 2-or hogy mind az alsó városi, mind a felső városi lakosokból számosan árulók voltak, s bár a fegyverek minden gyanúsoktól elszedettek, találtak mégis módot az elrejtésre, s bizonyosan értesülvén az ellenségnek ezen éjjeli rohanásáról, az első riadóra házaik ablakából és padlásról s sövény mellől galádul s embertelenül lőttek a mi népünkre, ugy hogy ez áruló golyók által tán több veszett el, mint a nyílt ellenség által. Végül 3-or tulajdonítom tisztünk s honvédeink ujonezságának, kik habár mint ujonezok, nem is rosszul viselték magukat, de oly hős elszántságnak, s vitézségnek sem adták jeleit, mint harczedzett magyar vitézektől a történet írás tanúsága szerint várni lehetett volna. El lévén tehát Eszéknek 3 külvárosa az ellenség által ki több zászlóaljból állhat, de mennyiből, bizonyosan nem tudni, foglalva, s e szerint a legszorosabban a Dráván túlról cernirozva, most már csak egy oldalról Bellye felé vagyon még közlekedésünk, meglehet azonban, hogy Buries népe által, ki Pécs felé tart, innét is elzárattatunk. Seregem gyenge, ujoncz, gyakorlatlan, a tisztek is többnyire nem eléggé kiképzettek, az ellenség minden részről mindinkább tornyosodik felénk, ha segítség nem érkezik, hazánk e fő fontosságú helye elveszhet, s nagy dolog lesz ügyünknek e veszteségért kárpótlást szerezni. Kértem már főtiszteket, kértem hadtapasztalt katonákat, kértem tüzéreket, lőport, gyutacsot, kapszlit, gyógyszereket, pénzt. Mind ezek hiányában vagyunk, s a megkivántatóság távolról sincs megközelítve, kielégítve.