Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

VI. Kulturális helyzet A foglalkoztatás, telepítés és egészségügy kérdése után a cigánylakosság kulturális helyzetével szeretnék foglalkozni, hiszen éppen a műveltség hiánya az, ami miatt a cigányok még ma is sok helyen kénytelenek megkülönböztetést - mondhatnám úgy is, hogy megaláztatást - elszenvedni. A cigánylakosságban megvolna a hajlamosság arra, hogy lépést tartsanak az általános műveltséggel, csak meg kell ehhez adni a lehetőséget, és fokozatosan fel kell számolni ezen a területen is a múlt rendszer bűnös politikájának maradványait. Tanácsaink ma már nemcsak az iskolaköteles korban való oktatást tartják létfontosságúnak számukra, ennél sokkal többet. Hozzáférhetővé akarják tenni számukra a kulturált életforma lehetőségeit, mert határozottan igénylik, különösen a fiatalok. Az öregek már nehezebben szánják rá magukat a tanulásra, bár erre is akad több példa. Jellemző, amit egy apa mondott: szeretném, ha a gyermekeim már ne úgy nőjenek fel, mint az ősemberek. Bár még rengeteg nehézséggel, előítélettel, kényelem-szeretettel és egyéb tényezőkkel kell számolni, ma már mégis ott tartunk, hogy a „szellem napvilága „ beragyog a putrik ablakán is, de egyelőre még gyenge fénnyel. Kormányunk kimondta a tankötelezettséget a 16. életévig, ez természetesen vonatkozik a cigánygyerekekre is. Hogy mennyiben lehet ennek a rendeletnek érvényt szerezni, azt főképpen a gazdasági helyzet és az illetékesek hozzáállása szabja meg. Ahol lelkes a vezetőség, minden erejüket latba vetik a pedagógusok ott az utóbbi 1-2 év során bámulatos fejlődést lehet tapasztalni mind az ifjúság, mind a felnőttek oktatásában és kulturális neveltségében. A pécsi járásban a központi iskolák patronálják a cigánytanulókat is oktatásban részesítő kisiskolákat. Szemléltető eszközöket adnak a szakköri foglalkozásokhoz. Az úttörő csapatokban l-l cigánytanuló segítségét vállalták az úttörők. Pl. Kővágótöttösön a tótvári cigánytelepi iskolánál meglátogatások formájában történik a patronálás. Ócsárdon biztosítottak a telep iskolás és óvodás korú gyermekeinek ruhát, cipőt, az iskolába és napközi otthonba való rendszeres bejárást. A kővágószőllősi tanács egy tv-készüléket biztosított. A Mecseki Ércbánya Vállalat egy üres épületet adott a telep közelében iskolai célra. Az épület tatarozásáról is gondoskodott, és elvégeztette a vállalat brigádjával a tetőzet kijavítását. A megyei tanács a tóvári cigányok részére 40 db széket juttatott a klubszobához, valamint egy rádiókészüléket is adományozott. A pécsváradi járásban is eredményesen patronálják a cigánygyerekeket a cigánytelepekkel rendelkező községek és cigány lakta községek iskolái. Komló városban a Hazafias Népfront és a Kossuth-bánya vezetőinek segítségével készül röplabdapálya, kézilabdapálya. Látjuk tehát, hogy iskolák és egyéb intézmények foglalkoznak az oktatáshoz és művelődéshez szükséges minél jobb feltételek megteremtésével. Akadnak azonban panaszok is. Az ócsárdi telepről a gyerekek a hiányos ruházkodás és a hó miatt sokszor nem tudnak iskolába menni. Már kértek kocsit a tsz-től, amely télen beszállítaná a gyerekeket, de hiába! Pedig az ócsárdi cigánytanulókra már az ország közvéleménye is felfigyelt. 1964. november 14-én a TV képes riportban számolt be a tanulók napközi otthonáról. Éppen ebédelés közben mutatta be őket, a bemondó szerint az igazgató és nevelőtársai messze túlmennek az előírt munkán. Hogy mennyire szükséges a betelepítés, azt ebben a műsorban a tanítónő kisjátékházakkal mutatta be, ezzel jelképezve a kevés, a sok és az egész fogalmát. Kisházakat egyenként berakta a falu háza közé, vagyis a kunyhók lakói bejönnek a községbe lakni. A TV műsorába való iktatás is egy fajtája a cigánylakosság patronálásának.