Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

is él, és éppen ezért nem kívánatos gyakorlatot eredményez. Vállalatok egész sora, vagy egyáltalán nem hajlandó cigány dolgozót alkalmazni, vagy pedig csak vonakodva tesz eleget a cigányok munkába állításának. Példák egész sorával bizonyítható, hogy eltekintve egy igen kis hányadtól, a cigányság zöme állandó munkára törekszik és a munkában is megállják helyüket. A komlói széntrösztnél kiváló munkások, vájárok, csillések kerültek ki a cigányok soraiból. A hármas akna párttitkárának véleménye szerint, a munkában - a jól dolgozó cigányok esetében - eltűnik mindenfajta előítéletből származó megkülönböztetés. Igaz ugyan, hogy a cigányság történelmi múltja a mostani fejlődési szakaszban inkább a könnyebb ipari munkára predesztinálja őket, megállják a helyüket a mezőgazdaságban is. A rózsafai tsz-ben jó pár cigánycsalád jóminőségű munkájával segíti elő a közös vagyon szaporodását. Az Alsószentmártonból Nagyharsányba települt kb. 13 cigánycsalád munkája járult elsősorban ahhoz, hogy az egy évvel ezelőtt még mérleghiánnyal záró tsz ma már aktív mérleget tud felmutatni. Az ócsárdi termelőszövetkezet alapító tagjai cigányok voltak. Sorolhatnánk még példák tucatjait, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja a cigányság zömének munkához való megfelelő viszonyát. Fentiek ellenére nem egy esetben tapasztaltuk, hogy vállalatokhoz közvetített cigánydolgozót csak azért, mert cigány, nem veszik fel. Legutóbb a bólyi állami gazdaság egyik üzemegység vezetője az évi mezőgazdasági munkára vonatkozó munkaszerződések kötésénél előrebocsátotta, hogy cigányokkal ilyen szerződést kötni nem lehet. Személyes meggyőződésünk szerint a bólyi állami gazdasághoz jelentkező versendi cigány fiatalemberek és lányok becsületes jó munkát végző dolgozóivá lehettek volna a gazdaságnak. Hasonló negatív tüneteket tapasztaltunk Mohácson, Komlón és más cigánylakta területeken is. Véleményünk szerint egyes gazdasági vezetők ilyenfajta megkülönböztető eljárása alkotmányellenes cselekedet, s ilyen kézenfekvő esetekben e szerint kellene velük szemben fellépni. El kell érni, hogy a vállalatok és gazdasági intézmények betartsák a számukra törvényben előírt munkaerő szükséglet bejelentését és a tanácsok több jelentkező esetén elsősorban cigánydolgozót közvetítsenek ki. b) A cigánylakosság anyagi kitartásának hiánya A termelőszövetkezetek fejlődésének jelenlegi szakaszában jellemző tünet - a közepesen, vagy gyengén fejlett tsz-eknél - hogy munkaerőhiánnyal küzdenek. A másik oldalon ugyanakkor ott áll a vidéken lakó cigánylakosok munkaerő kínálata. A kettő találkozása kedvező is lehetne, azonban az a tény, hogy a cigány családok a mindennapi élethez szükséges anyagi - ebbe beleértendő: pénz és élelem - tartalékokkal nem rendelkeznek, olyan munkát tudnak csak elvállalni, amely rövid időn belül juttatja őket jövedelemhez. Tsz-eink zöme ma még állandó és rendszeres előleget fizetni nem tud, így kitartás hiányában a vidéki cigány lakosság nagy része nem is megy a termelőszövetkezetekbe munkát vállalni. Az iparban és a bányákban jelenleg nincsen olyan munkaerőszükséglet, ami a cigánylakosság körében jelentkező munkaigényeket ki tudná elégíteni. A cigány dolgozók iparba való elhelyezkedését nehezíti még az a körülmény, hogy a vidéken lakó cigány lakosságnak egy része nem él ipari körzetben. Másrészt az is, hogy a jelenleg munka nélkül lévő cigányok jelentős részét nők képezik, akiket bármiféle munkára nem lehet alkalmazni. A jövőben lehetőség szerint el kell érni azt, hogy gondos felmérés után lehetőleg az iparban biztosítsunk munkalehetőséget a munkaképes korú cigánylakosság részére, s az állami gazdaságok vezetőit is megfelelő formában kötelezni kellene arra, hogy cigányokat alkal-