Dokumentumok a baranyai cigányság történetéből - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 13. (Pécs, 2005)

Baranya Megyei Tanács üléseinek jegyzőkönyvei előterjesztésekkel

hogy a társadalom befogadja őket, s elvegyítve soraiban kiemelje évszázados elmaradottságukból. A két véglet alatt a következőket értjük: az egyik példája Horváth Franciska tanárnő, Nagy József tanító, cigányok soraiból kikerült orvos jogász, államigazgatási dolgozó, vagy pl. Kalányos János többszörösen kitüntetett vájár, aki saját jól berendezett két szoba hallos és összkomfortos házában lakik családjával. A másik végletet a gilvánfai, még mindig erdőben, illetve erdő szélére telepedett munkanélküli, dologtalan és általában primitív cigány jelképezi. A cigány lakosság nagy többsége már szükségét érzi a társadalmi emelkedésnek és törekszik is erre. A sok gátló tényező ellenére - amelyre még később kitérünk - ez a folyamat meg is indult és hathatós társadalmi beavatkozással jelentősen meggyorsítható. A Politikai Bizottság határozatában a megoldás kulcsa a munka és az állandó letelepedés. A tapasztalat is ezt bizonyítja. A dolgozó és letelepedett cigányság problémája lényegében megoldódott és ezeknél a kulturális színvonal emelése a civilizált életmódra való nevelés kérdése kerül napirendre. A cigányság politikai színvonalát tekintve megállapítható, hogy igen alacsony, azonban - és ez kiemelkedő - ösztönös politikai érzékük a cigányságot szinte egységesen a mai társadalmi rendszer mellé állítja. Nem egy példával igazolható, hogy társadalmi rendszerünket - bár ösztönösen - de igen kedvezőnek ítélik meg, természetesen primitív módon. A mai helyzetet jellemző részletkérdésekre az alábbiak szerint térünk ki: 1. Cigány népesség A statisztikai felmérés szerint, amely megközelítően pontos adatokat eredményezett 2867 családban 13 175 cigány él a megye területén. A családok átlagos létszáma 4,6 fő. Ez a megyei átlagos családlétszámnak több mint másfélszerese. A családok létszámát tekintve járásonként nincs nagy eltérés. Legmagasabb a siklósi járásban, ahol egy családban 5,1 fő él. Ha a cigánylakosság járásonkénti megoszlását vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy a sellyei járásban él a legtöbb cigány. 553 családban 2508 fő, legkevesebb a pécsváradi járásban, ahol mindössze 653 fő él. Két nagy városunk Komló és Mohács kb. azonos lélekszámú cigánylakossal rendelkezik (730-758). A nem szerinti megoszlás az átlagos megyei szintnek megfelelő. Ha a település helyét illetően teszünk megállapításokat elmondható, hogy a felmérés, legalábbis folyamatában megnyugtató képet nyújt. A megye egész területén az összes cigánylakosságnak éppen a fele a község belső területén lakik, további 22%-a a község szélén, a község külterületén, telepen, vagy szétszórtan a cigánylakosságnak mindössze 27,5%-a lakik. Ez járásonként igen változó, a mellékelt statisztikai táblázat részleteiben mutatja az eltéréseket. A népesség számával kapcsolatban feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a századforduló elején készített kifejezetten cigánystatisztika adataihoz viszonyítva a cigánylakosság száma a mai megye területén kb. négyszeresére emelkedett. Jelenleg megközelítően pontos becslések szerint az ország területén a mi megyénkben a legmagasabb a cigányok lélekszáma. Az országos átlag az össznépesség 2%-a körül mozog, míg megyénk területén a cigányok száma majdnem eléri az össznépesség 5%-át. Ez a megállapítás különösen nagy felelősséget ró illetékes szerveinkre, amelyek érdekeltek a kérdés megoldásában.