T. Mérey Klára: Baranya megye települései az első katonai felmérés idején - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 12. (Pécs, 2004)
A települések
a „rác" vagyis a görögkeleti püspökség (Raizischen Bischofhof), 2 nemesi udvarház és egy kocsma szerepel. A Dunánál fekszik, erősíti még meg a tényt ebben a rovatban is a leírás készítője. E mezőváros történetéből tudjuk, hogy 1690 után a Balkánról Magyarországra menekülő szerbek - Csernovics Arzén pátriárka vezetésével - a Duna mentén északra vándoroltak. Útjuk során D. Szekcsőre is eljutottak, ahol egy részük letelepedett. A pátriárka 1700-ban érseki székhelyén, Szekcsőn tartott püspöki zsinatot. Utóbb a pátriárka Szentendrére költözött, de Szekcső továbbra is püspöki székhely maradt. 177 Visszatérve a hadmérnök jelentésére, a vizek rovatába feljegyzettek szerint az1780-as években az itt elfolyó Dunán nem lehet hajó nélkül közlekedni. A mezővároson átfolyik egy kis patak a gát magaslatáról a Dunába, és a helységben egy malmot működtet. E fölött a patak fölött, a helységben 3 kőből és 2 fából készült híd áll. A rovatban nem szerepel, de fontosnak tartom kiemelni, hogy a térképszelvényen a mezővárosnál révet is ábrázoltak a Dunán. Az erdő rovatában feljegyezték, hogy a régi és az új Duna közötti sziget nagy, magas törzsű fákból álló erdővel „van tele". Ennek a szigetnek Mohács-sziget a neve. A rétek rovatába jegyzettek szerint a szigeten vannak konyhakertek (Küchelgarten). Egyébként azonban többnyire mocsaras (morastig). Az utak rovatába feljegyzettek szerint Pécsről Eszékre van itt egy „posta-út", és szükség esetére van néhány mélyút (Hohlweg) is. Az utak jók. A szigeten át ritkán és csak a túloldalon lehet utazni, és kizárólag száraz időjárás esetén lehet kocsival átjutni Baracskára. A helység fekvésével kapcsolatban a megfelelő rovatba feljegyezték, hogy azt majdnem egészen hegyek veszik körül, amelyek dominálnak, és szőlővel vannak beültetve. Mivel ez a település is mezőváros, itt is áttekintjük a Descriptióban feljegyzett iparosmesterek számát és összetételét. Az 1786. évi feljegyzés szerint Dunaszekcsőn az évben 23 mesterember dolgozott, akik közül csak három tartozott valamelyik céhbe. A többi zselléri „státusban" élt, többségük nem is iparosmesterségét, hanem negyed telkét tartotta megélhetése alapjának. A mesteremberek között 3 volt molnár, l-l pedig pék, illetve mészáros. Dolgozott Szekcsőn 4 takács, 1 jóhírű cipész (aki céhmesterként dolgozott) és 1 szabó. Volt még egy Budáról letelepült kovács, aki egy pesti céhnek volt a tagja. Találunk még ekkor ebben a mezővárosban 1 céhbeli és 1 azon kívül dolgozó kőművest, két kerékgyártót, egy épületasztalost és négy vargát. Külön figyelmet érdemel a Mohácsról áttelepült fazekas és a cseh földről érkezett zsidó üvegfúvó, aki Újbányáról szerezte be a mesterségéhez szükséges anyagot. Megemlítette még az összeíró azt is, hogy a Dunán több hajómalom is működött, de ezeket - a szükséghez képest - el-elvontatták, így ezeket nem lehetett a határhoz tartozóként feljegyezni. Ebben a mezővárosban tehát a 2560 lakos közül 23 volt iparosmester, akik 13-féle mesterséget folytattak. Tehát ennek a mezővárosnak iparostársadalma ismét más, mint az előzőeké. Úgy vélem, ennek a településnek „városi" jellegét, inkább a Dunának is köszönhető kereskedelmi élet adta. A Descriptio egy görög és egy zsidó kalmár jelenlétét és aktív közreműködését tüntette fel a város és környéke kereskedelmének lebonyolításában (mindketten dohánnyal, posztóval, fazékkal, borral, sörrel kereskedtek). 178 Ezzel fejeződik be Baranya megye II. József uralkodása idején végrehajtott katonai leírása. 177 Bezerédy Győző: Dunaszekcső és Bár története. Dunaszekcső, 1975. 69. 178 Bezerédy i. m. 1975.127-129. o. - T. Papp Zsófia Iparosok c. munkájában Szekcső nem szerepel.
