Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei

lyesen, reprezentatív módon gyűjtött ismeretanyag alapján igyekezetünk megfelelő adatokat szerezni. Kardos Ferenc elvtárs - az ideiglenes bizottság tagja - 200 családot látogatott meg és az így birtokunkba jutott anyagból kíséreltük meg az általánosítást. A meglátogatott 200 családból - amelyek közül 40 család a bányánál dolgoztatott cigány - 9-ben nincsen kereső, ezek közül 1 család nyugdíjból, 6 közsegélyböl és 2 még mindig kéregetésből él. Négy cigánycsaládban nincsen rendszeres munkavállaló, a család tagjai alkalmi munkabérből tartják fenn magukat. Jövedelmük ennek megfelelően alacsony, átlag havi 600 Ft. A többi - tehát 187 család-bányász. A keresők száma a 187 családban 275. Egy keresőnek átlag havi 2040 Ft kereset jut és ebben a vonatkozásban semmi különbség sincs a nemcigány és a cigány munkavállalók között. Az egy családra jutó havi jövedelemre vonatkozóan ez már nem mondható, mert a cigánycsaládoknál rendszerint csak egy kereső dolgozik és ezért az egy családra jutó jövedelem az egyébként átlagos 3080 Ft-tal szemben, a cigánycsaládoknál 2.460 Ft. Az aránylag magas jövedelem - különválasztva most már a cigányságot - tükröződik a bányászság életmódjában. A lakások belső berendezése, bútorzata általában rendes, a legtöbb esetben új. A meglátogatott 160 családból mindössze 3 olyan volt, amelynél csak fekhelyet, vagy fekhelyet és szekrényt találtunk, a többinél a bútorzat rendszerint teljes hálószoba berendezésből, ha a lakás többszobás háló és kombinált berendezésből, esetleg (nagyobb családoknál) két teljes hálószoba berendezésből áll. Sok a kívánnivaló ebben a vonatkozásban még a cigány-bányászoknál. A meglátogatott 40 család közül mindössze ötnél van elfogadható bútor, a többinél csak ágyat vagy priccset és 7-nél szekrényt találtunk. A cigányoknál átlag 5 főre jut 2 fekvőhely. [...] A lakásellátottság helyzetét így mutatják a statisztikai adatok. Ugyanezeket az adatokat azonban bizottságunk 200 bányászcsalád otthonának helyszíni megismerésével is tanulmányozta. Különválasztva itt is a 40 cigánycsalád adatait, a következőket jelentem: A 160 lakás közül mindössze 44 volt az 1 szobás, ami összehasonlíthatatlanul jobb a kerületi, sőt a városi összesített aránynál. 17 család viszont szükséglakásban, egyetlen helyiségben lakik, a szoba és konyha tehát együtt van. Vízvezeték a 160 lakás közül 56-ban van, fürdőszoba 42-ben. Ezeket a számokat arányosítva, szinte teljes mértékben egyező eredményt kapunk a fentiek szerint az egész területre kiszámított arányokkal. A reprezentatív felvétel tehát igazolja a statisztikai adatok alapján tett megállapításainkat. Itt említjük meg, hogy központi fűtés a bányász lakótelepeken sehol sincsen. Ez annál nagyobb hiányosság, mert a Meszesen egész városrész a legújabb időkben épült. A cigányság lakásviszonya sokkal rosszabb az átlagnál. A meglátogatott 40 cigánycsalád közül mindössze 1 lakik két szobában 10-nek szoba-konyhás a szállása, 29-nek egyetlen helyiségből áll. A szobák száma tehát a cigánytelepen összesen (szobának véve az egyetlen helyiséget is) 41, melyben 160 emberéi. Egy lakóhelyiségre tehát átlag 4 fő jut, de nem ritka az olyan kunyhó, amelynek egyetlen helyiségében 6-7 fő lakik. Mindössze 6 kunyhóban van villany, egyébként a telep nem közművesített. Az egészségtelen nem dolgozó emberekhez méltó lakáskörülmények szinte parancsolóan teszik kötelességünkké a telep mielőbbi felszámolását. [...] Összefoglalóan két fontos feladatot jelölhetünk meg: a cigányság körében az analfabétizmus felszámolását és a felnőttek tanulásának kiszélesítését. Az eredményes népművelés feltételeinek megteremtése érdekében is még sok a teendő