Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa Végrehajtó Bizottsága üléseinek jegyzőkönyvei

csoport munkájáról elmondott véleménnyel. A csoportvezető válaszadásából is kitűnik, hogy értik a feladatukat. A csökkent munkaképességűek munkába állítását mindenképpen meg kell oldanunk. Nem lehet kifogás a helyiség hiánya, mert ha határozottan törekszünk valamely probléma megoldására, akkor az rendszeresen sikerül is. A cigánykérdésnél figyelembe kell venni ezek évszázados szokásait. Elsősorban emberszámba kell venni őket, amikor segíteni akarunk rajtuk. El kell velük beszélgetni, nevelni kell őket. Nem volna helyes az a megoldás, hogy kiszakítsuk őket környezetükből és a városban biztosítanánk részükre letelepedést. Itt nem éreznék jól magukat, mert egészen más, szabadabb környezethez szokottak, és fokozatosan kell e téren eljárnunk. Mindenképpen azonban emberi körülményeket kell részükre biztosítani. A művelődésügyi osztálynak meg kell találni, hogy a cigány gyermekek iskolázása megoldott legyen. Végül elmondja, hogy véleménye szerint nem helyeselhető az a törekvés, hogy azokat az öregeket, akik itt éltek és öregedtek meg a városban, most tanyára tegyük ki más intézetbe. Indokolt volna inkább felkutatni ezeknek tartásra kötelezhető hozzátartozóit és a szükséges eljárást e hozzátartozókkal szemben meg kellene indítani. Hódi Szilveszterné elvtársnö: Mint a szociálpolitikai állandó bizottság tagja, sokat foglalkozik szociálpolitikai munkával. Az a meglátása és véleménye, hogy e tevékenységen keresztül sok dolgozót meg lehet nyerni pártunk politikájának. Az az érzése, hogy a tervezett aktíva ülés is szép eredményeket fog hozni. A cigány problémával kapcsolatban a nevelés kérdése a döntő, amelyen keresztül el lehet érni, hogy a cigányok is rendes dolgozókká váljanak. Kónya István elvtárs: A szociálpolitikai csoport munkája során azt is figyelembe kell venni, hogy mit kaptak a múlt rendszerben a szegényházba jutottak és mit nyújtunk most a szociális gondozottaknak. Az összehasonlítás ráutal a munka szépségére és nehézségére, egyben eredményeire is. A cigányokkal a bányavidéken még sok baj van. Kétségtelen van köztük becsületes és jól dolgozó is, aki ennek eredményeként már magasabb munkahelyen dolgozhat, és jól kereső. Vannak azonban olyanok, akik még mindig lopásokból élnek. Nekünk ezekkel elsősorban úgy kell foglalkozni, hogy a nevelésükön keresztül hasznos tagjává tegyük őket a társadalom számára. Hasonló módszerrel kell a koldulás megszüntetésére is törekedni. Dr. Gergely László elvtárs: A szociális otthonok férőhelyei számának növekedését eredményezné, ha nagyobb számban indítanának szülőtartási pereket. A koldulás büntetendő cselekmény. Azonban a büntetés alkalmazásának nincs meg a kellő elrettentő hatása, mert az ilyen megbüntetett személyek sok esetben örülnek az elzárásnak, mivel ilyen esetben ellátásuk biztosítva van. Eredményesebbnek látszik a rendőri beavatkozás. A városban gyakori a cigányok részéről a besurranásos lopás. E téren a lakosság maga is hibás, mert nem vigyáz kellő gondossággal saját vagyonára. Ugyanis előfordult olyan eset, hogy a bűnlajstromban feltüntetett ellopott ingóságok tulajdonosai sem tudtak azok elvesztéséről. Szász Antalné elvtársnö: Elmondja, hogy a szociális otthonok tiszták, rendesek és gondozottak. Hiányosságuk a zsúfoltság, valamint a Tüzér utcainál a kerítés hiánya. A választó kerületében is még többen jelentkeznének felvételre, ha volna számukra hely. Ezután hangsúlyozza, fontos lenne a csökkent munkaképességűek foglalkoztatását biztosító üzem létesítése, amely sok probléma gyökerét oldaná meg. Kiemeli még, a cigányokkal is többet