Dokumentumok a pécsi cigányság történetéből 1959-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 11. (Pécs, 2003)

Pécs Megyei Jogú Város Tanácsa üléseinek jegyzőkönyvei

társadalmi szervek magukévá teszi ezt a társadalmi feladatot, azonban mégis a legfontosabb a lakáskérdés megoldása, a munkához való juttatás. Hódi Szilveszterné elvtársnö: Egyetért azzal a hozzászólással, hogy az albizottság a sokrétű feladatot egyedül nem tudja megoldani. Feltétlen utána kell nézni, hogy járási viszonylatban hogyan állnak ehhez a kérdéshez. Tudomása van arról, hogy Hosszúhetényben pl. 4 cigánycsaládnak nem ad a járási tanács építési engedélyt, pedig azok, akik házat akarnak építeni, ki akarnak kerülni régi környezetükből Kónya István elvtárs: Ez a cigánykérdés olyan dolog, amin próbálunk segíteni. A régi rendszerben is voltak olyan humánus emberek, akik ezzel foglalkoztak, de nem ment. Mi is foglalkozunk ezzel. A bányászok is megértették ennek a jelentőségét. Bennünket bányászokat nem vezetett sem humánus érzés, sem rokonszenv, vagy ellenszenv. Elég sok cigánnyal van dolgunk, és van köztük munkatársunk is, aki már komoly munkahelyet tölt be. Van olyan, akit nem szeretünk, aki nemhogy segítene, de még hátráltatja is a fejlődést. Mindent elkövetünk, hogy ezeknek a fejlődését elősegítsük, de nem mindig megy ez. Nekünk is van ezer más problémánk, amit meg kell oldani, de ezek ellenére még ezzel is foglalkozunk, mint emberekkel, mint munkatársunkkal, nem csinálunk cigánykérdést belőle. Ha más üzem, vállalat csinál annyit ebben a kérdésben, mint a bánya, akkor előbbre megy a dolog. Nem olyan egyszerű kérdés ez. Sok cigány dolgozónak adtak már lakást, azonban nem használják, a gyerekek nem mennek el az iskolába. A társadalomnak segíteni kell a kérdés megoldásában. Kalányos Mária elvtársnö: Minket, cigányokat a múltban nagyon lenéztek és most örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket, hogy megbecsülnek. Csak hálával és köszönettel tartozunk. Az Uránbányánál is vannak olyan cigánycsaládok, akik nem kaptak lakást, és kénytelenek voltak fát lopni azért, hogy kunyhót építhessenek. Kéri az elvtársakat, hogy a cigányságot munkához szoktassák. Ö maga 10 éve özvegy és 3 gyermeke van, akiket felnevel azzal, hogy dolgozik becsülettel. A többiek is meg tudják ezt tenni, csak rá kell szoktatni őket. Marsalkó Péter elvtárs: A párt politikája alapján került a cigánykérdés a tanácsülés napirendjére. Igaza van Papp elvtársnak, a jelentésnek azt kellett volna feltárni, hogy milyen hiányosságok vannak és milyen eredmények, hogy a szocialista társadalom egyáltalán nem csinált kérdést abból, hogy cigány, vagy magyar. Rá kell szorítani ezeket az embereket arra, hogy becsületesen dolgozzanak és a gyerekeket iskolába járassák ne pedig azt várják, hogy most majd lesz lakás, bútor, stb. A mi társadalmunk megmutatja az utat a boldoguláshoz, ha pedig ezek az emberek dolgoznak, akkor nem kell különjuttatásokban részesíteni őket. Michielutti Ferenc elvtárs: Ezek a cigányok régen favágók voltak, a felszabadulás után kerültek a bányába. Becsületesen helyt is állnak a munka frontján, azonban amikor a fizetés napja elérkezik, akkor az italboltba mennek és ott rendetlenkednek. Különösen a szabolcsi italbolt az ilyen hely. Itt kell nevelő munkát végezni. A tanítással kapcsolatban nem áll fenn az a helyzet, amit Kabar elvtárs mondott, mert minden iskolába 5-6 cigánygyerek jut egy pedagógusra. El kell érni nevelő munkával, hogy ezeket a cigánygyerekeket rendesen öltöztessék fel az asszonyok. A Nőtanács foglalkozzék többet az asszonyokkal. Orsós György elvtárs: A vasasi bányában dolgozom. Nincs lakásunk. Apám is 10 éve a bányában dolgozik, 10 gyermeke van. Kérelmet már beadta a bányánál, azonban eredménytelenül, ugyanakkor tudnak olyan magyar dolgozóról is, aki egy hónapig dolgozott a bányánál és máris kapott lakást.