Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1950-1990 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 10. (Pécs, 2003)

A Baranya Megyei Tanács testületi üléseinek anyaga

Az 1970. évi népszámlálás szerint a megye lakosságának anyanyelvi megoszlása, német 14 179 3,3% délszláv 8 789 2,0% Az 1973-ban végzett minősítés szerint a megye lakosságának nemzetiségi megoszlása. német délszláv a megye községeiben a minősítés szerint 43 231 9 892 Mohács városban a minősítés szerint 1 154 1 472 44 385 11 364 Pécs, Komló, Szigetvár számítás alapján 2 500 1 000 megye összesen kerekítve 47 000 13 000 Az anyanyelvi bevallás és a nemzetiségi hovatartozás a délszlávoknál nem nagyon tér el egymástól. A német nemzetiségűeknek azonban csak egyharmada - általában az idősebb korosztály - vallotta magát német anyanyelvűnek. A nemzetiségek a megye területén vegyesen, szórványokban élnek. Földrajzilag körülhatárolható, egymástól elkülönülő nemzetiségi területek a megyében nincsenek. A németek 230 községben élnek kisebb-nagyobb számban, de a 30%-os arányt csak 59-ben érik el. Délszlávok a megye 119 községében laknak, de csak 9-ben érik el a 30%-ot. Ha két tényezőt (200 fő és 30%-os arány) együtt alkalmazzuk, akkor 46 német, 14 délszláv települést kapunk. A németek nagyobb községekben élnek, mert az 1 településre jutó átlagos számuk 188 fő, míg a délszlávoknál 82 fő. A nemzetiségek döntő többsége községekben él. A községek lakosságának 19,5%-a német, 4,5%-a délszláv nemzetiségű. Leginkább nemzetiségi járás a mohácsi, ahol a lakosságnak csaknem a fele (46,8%> ) a német nemzetiséghez tartozik. Ezt követi a pécsi és a siklósi járás. A népesség megoszlásátjárások szerint a 2. sz. melléklet mutatja. A németek száma a múlt század végétől a felszabadulásig 85-95 ezer között mozgott a megyében. Ez a megye lakosságának 1 /3-a volt. Pécsett a század elején 7-10 ezer volt a számuk, a felszabadulás előtt közvetlenül kb. 5000. Az országban élő németek jelentős része Baranyában élt, és él ma is. A délszláv lakosság száma 1880-1910 között 20 ezer fő (8%>); utána erős csökkenés következett 1930-ig. Ekkor 12 ezer fő (4,6%). A felszabadulás előtt a megye lakosságának közel 40%>-a nemzetiségi volt, ma pedig a községekben is csak 24%. Az 1900-1930 közötti időkben a németség volt a legfiatalabb népességcsoport a megyében. Náluk volt a legmagasabb a gyermekkornak aránya és köztük volt a legkevesebb öregkorú. A délszlávok kormegoszlása a két világháború között alig mutatott eltérést a magyarokétól. A felszabadulás után a kép erősen megváltozott. Ma a délszlávoknál mutatkozik a legerősebb elöregedés: a népesség 50,1%-a 40 éven felüli. Utánuk a németek következnek 47,5%-kal, míg a magyaroknál ennek a korcsoportnak az aránya 39,0%>. A gyermekkornak (0-10 évesek) aránya a fentieknek fordítottja: délszláv 18,1 %, német 20,2%, magyar 24,1 %. A jelen helyzet kialakulásában jelentős szerepe van a gyermeklétszám alakulásának. Ugyanis 1920-ban 100 házas nőre a németeknél 359 gyermek juthatott, a délszlávoknál 320 és a magyaroknál csak 275. Ma pedig a magyaroknál van a legmagasabb gyermeklétszám: 226 fő, németeknél 201 és a délszlávoknál 192 fő. Az élveszületések száma a századfordulón a német lakosságnál volt a legmagasabb, utána következett a délszláv lakosság. 1930-ra a különbségek kiegyenlítődtek és 194l-re már a nemzetiségnél csökkent a születések száma. Az arány annak következtében fordult meg, hogy a magyaroknál 12%-kal, a délszlávoknál 40%-kal csökkent a születések száma. A természetes szaporodás a század elején a német községekben 2,5-szerese, a délszláv községekben 2-szerese a magyarokénak. A felszabadulás előttre ebben a tekintetben is kiegyenlítődés ment végbe. Ma az 1000 lakosra