Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1945-1950 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 9. (Pécs, 2002)

I. Hangulatjelentések

kében meg kell említenem, hogy a rendőrkapitányság vezetője tisztában van az Antifasiszta Szláv Front vezetőjének mentalitásával és tisztában van azzal is, hogy a magyarhű sokacok körében milyen lelki hatásokat váltott ki ez az esemény. Mindezek előrebocsájtása után közölnöm kell a következőket: Varga Pál a Mohácsi Független Kisgazda Párt elnöke a mohácsi magyarhű sokacok felkérésére Budapesten a belügyminisztériumban eljárt ebben a kérdésben. Dr. Dulin államtitkár úrnál, valamint az egyesületi osztály vezetőjénél azt a meglepő választ kapta, hogy a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörének működését felfüggesztő határozat nincs, arról sincs semminemű intézkedés, hogy a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörének kulcsait át kellett volna adni a Mohácsi Antifasiszta Szláv Frontnak, sőt azt is kijelentették nevezettek a belügyminisztériumban, hogy a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre zavartalanul folytathatja működését. E meglepő értesülés után Varga Pál és Jánity Antal beadvánnyal fordultak a belügyminisztériumhoz az ügy kivizsgálása végett. Mindezt jelenteni tartozom a Belügyminiszter Úrnak azért, mert a mohácsi rendőrkapitányság vezetője Laki István alezredes mindenkora legkorrektebben és a rendeletekben lefektetett rendelkezéseknek megfelelően működik, semmiféle egyéni akciót soha el nem követett, így azután egészen homályos, hogy tulajdonképpen mi van a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörének ügyével. A kérdés rendkívül kényes külpoliükailag esetleg ellenünk fordítható, mert az Antifasiszta Szláv Front állandóan a jugoszláv követségnek jelentget dolgokat, amelyek olyan színben tüntetik fel a mohácsi hatóságokat, mintha azok szláv-cllenesek lennének. Valójában pedig az a helyzet, hogy a város polgármestere, a rendőrkapitányság vezetője, valamikor jugoszláv emigrációban éltek, tökéletesen beszélik a délszláv nyelveket, a sokac és szerb nemzetiségi polgárokkal hivatalosan is saját anyanyelvükön érintkeznek és minden tekintetben igyekeznek a demokratikus koalíció nemzetiségi politikáját érvényesíteni. A valóság az, a mohácsi sokacság 90%-a államhű, lojális és ragaszkodik althoz, hogy ezen a földön éljen, semmiféle olyan ábrándjai nincsenek, amelyek meggondolatlan. Volksbundhoz hasonló törekvéseket szolgálnának. Ezzel szemben van egy kisebb réteg, amely a szláv győzelem hatása alatt sokszor a lojalitás és államhűség rovására olyan gcsztiókat követ cl, ami éppen az állam- és magyarhű sokacság szemében vált ki súlyos kritikát. Az államhű sokacság felteszi a kérdést, vajon érdemes-e államhűnek lenni, amikor azok nyernek kedvezményeket, akiknek magatartása erősen kifogásolható. Tény az, amint azt mára Belügy miniszter Úrnak is jelentettem, hogy éppen a másik tábor körében tapasztalható a beszolgáltatások szabotálása, az adófizetés elhanyagolása. Újból kérem a Belügy miniszter Urat, hogy méltóztassék e kérdést vizsgálat tárgyává tenni annyival is inkább, mert a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasókörének ügye ma komoly ellentéteket válthat ki a sokacság körében. Meg kell jegyeznem azt is, hogy a Mohácsi Sokacok magyar Olvasókörének tagjai között magyar származású egyének is voltak, most ellenben a magyarokat az újonnan alakuló olvasókörből ki akarják rekeszteni. Ez. egyáltalán nem szolgálja a két nép közötti barátság kimély ítését, mert a volt egyesületnek éppen az volt a célja és intenciója, hogy a mohácsi sokacok és magyarok a lehető legjobb barátságban éljenek. Ha a külpolitikai érdek azt kívánja, hogy a Mohácsi Sokacok Magyar Olvasóköre megszűnjék, helyesebben az általuk kifogásolt „Magyar" szó az olvasókör címéből eltűnjék, mert ez az itt járt jugoszláv követségi kiküldöttek megítélése szerint a délszlávok elmagyarosítását szolgálja, úgy - bár szerintem ez tisztára belügy - lehetne olyan megoldást találni, amely a külpolitikai érdeket is kielégítené, de semmicsetre sem lehet feladni azt az. ál-