Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1945-1950 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 9. (Pécs, 2002)

I. Hangulatjelentések

A német lakosság Németországba való áttelepítésének végrehajtásával kapcsolatos munkálatok az elmúlt hetekben a vármegye déli határa mellett fekvő beremendi. magyarbólyi, bezedeki és majsi körjegyzőségekhez tartozó községekben megkezdődtek, illetve folyamatban vannak. A 7-es számú Bercmend községben és környékén működő németeket kitelepítő oszlop munkáját, a kitelepítési főosztály vezetőjével ellenőriztük és megállapítottuk a következőket: Az oszlop tisztviselői legnagyobbrészt egészen fiatalok, munkájukhoz nem értők és így rendszertelenül végzett munkájuk ellen rengeteg panasz és kifogás érkezett be. Az összeíró bizottság oly lassan végzi munkáját, hogy a mentesítési bizottság már a harmadik községben beérte őket és tétlenül kellett várakoznia addig, amíg az összeírások meg nem történtek, aminek az volt a következménye, hogy a vonatok meghatározott időben való indítása érdekében nem tartották be a mentesítési kérvények beadására a rendeletben előírt 5 napos határidőt. Ivándárda községben például délután 3/4 4 órakor függesztették ki az első jegyzéket, a mentesítő bizottság pedig közhírré tette, hogy másnap déli 12 óráig adandó be a mentesítési kérvény, a később beadottakat figyelembe nem veszi. A politikai pártok részéről a rendeletben előírt határidő be nem tartása miatt igen nagy volt a felháborodás. A rendelet betartására és az összeíró bizottság megerősítésére a kitelepítési miniszteri biztos figyelmét nyomatékosan fellúvtuk. Megállapításunk szerint a kitelepítési miniszteri biztos nem tartja kézben az oszlopot, így annak munkája széteső, az oszlop tagjai egymással veszekednek, egymást rágalmazzák és feljelentgetik, így a rendőrség idejének nagy részét az foglalja el, hogy az oszlop tagjainak kölcsönösen egymás ellen tett feljelentéseit vizsgálja ki. Nagy elégedetlenséget kelt a mentesítő bizottság azon állásfoglalása, amely szerint az. SS alakulatba kényszerrel besorozottakat, minden különös vizsgálat nélkül, teljesen azonos elbírálás alá vonták az önként jelentkezettekkel, és így előfordult olyan eset, hogy kitelepítésre került olyan német anyanyelvű, magyar nemzetiségű egyén is, akit kényszerrel soroztak az SS alakulatba, onnan megszökött, szökéséből a magyar csendőrök visszavitték, mire ismét megszökött. Nagy elégedetlenséget keltett az a tény is, hogy ha egy családtag volksbundista volt, az egész családot kitelepítették, annak ellenére, hogy a családfő teljesen mentes volt a kitelepítés alól és magyarhűségét kétséget kizárólag beigazolta. Folyó hó 29-én táviratot kaptam a miniszterelnökségtől, mely szerint a miniszterelnök úr közbenjárására belügyminiszter úr aznap utasítást küld a „kényszer SS-ek lelkiismeretes kivizsgálására és mentesítésérc, továbbá a csak családfő volksbundistaságaesetén a közvetlen családtagok kitelepítésérc. A miniszterelnökség fenthivatkozott távirata szerint erről a kitelepítési kormánybiztost értesítenem kellett. A kitelepítési kormánybiztos azonban kijelentette, hogy a táviratban foglaltakat nem veszi tudomásul. Szükségesnek tartanám, haBelügyminiszterUra legsürgősebben tisztázná a határesetek elbírálásánál követendő magatartást, hogy a bizottság ne önkényesen, hanem a rendeletek pontos betartásával hozhassa meg határozatait. Megállapítottuk azt is, hogy a németek kitelepítése után a kitelepítendők házába visszamaradt ingóságok íiagy részét ismeretlen tettesek ellopják, miért is felkértem a vármegyei rendőrfőkapilányságot, hogy azokban a községekben, amelyekben a németek kitelepítése megtörtént, megfelelő karhatalmat rendeljen ki, hogy a nemzeti vagyon nagymérvű károso-