Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

II. Szerb optálás

Van szerencsém megjegyezni, hogy a villányi és a magyarbólyi iskolák megvizsgálására szánt napon szüreti szünet lévén, a tanítót nem találtam otthon, mert püspöki engedéllyel néhány napig Lóréven tartózkodott, ahol gazdasága van. Különben is a villányi és a magyarbólyi iskolában egy évvel ezelőtt tartottam beható vizsgálatot, amikor az iskola működését és felszerelését megfelelőnek és a felmutatott eredményt jónak találtam. Mivel ebben a két iskolában ugyanaz a tanító működik, aki az előző évben, nem tartottam szükségesnek újból vizsgálatot tartani ebben a két iskolában, de erre időm sem volt akkor, amikor ismételten csak átutazólag tartózkodtam a községekben. Ez alkalommal azonban felkerestem a szerb tanítót, aki a viszonyok felől más oldalról szerzett tapasztalataimat kiegészítette, részben megerősítette. 8. Somberek. Okt. 14. A lakosság száma 1892, közülük 1396 német, 109 magyar, 378 szerb ajkú. A szerb ajkúak száma nagyon fogy. Eddig elment 25 család, most készül 12 család távozni, a többi is mozog. Nincs a községben olyan szerb család, melynek szándéka volna itt maradni. Helybeli németek és magyarok veszik meg a távozó szerbek földjeit, de újabban 6 magyar gazda Baranyamegye megszállott területésről, Hercegszőllősröl cserélt házat, földet az itteni szerbekkel, Szerem megyéből (Nikincéről) is jártak itt magyar gazdák, kik cserélni óhajtanak. Ezen a vidéken általában erősebb a Jugoszláviába való kivándorlás szándéka iránt való mozgalom, mint a villányi és a siklósi járásban. Például a közel fekvő Lánycsók községből 5 szerb gazda cserélt házat, földet platicsevói és herlkovcei (Szerem megyei) magyar gazdákkal. A szerbek nem mennek szívesen. El vannak keseredve, mert a községi ügyekbe semmi beleszólásuk nincs azóta, mióta optáltak. Emellett félnek, hogy kényszerítve lesznek Magyarország elhagyására. Jellemző, hogy a sombereki németek nem szeretik a róm. kath. magyarok megszaporodását falujukban, mert félnek attól, hogy a templomban a magyar éneklést és hitszónoklatot is behozzák és hogy a község ügyeibe a magyarok is bele fognak szólni. A Levente egyesület jól működik a községben. Az is fáj a szerbeknek, hogy fiaik ki vannak zárva ebből az intézményből s ezért leverőleg hat reájuk, mikor a magyar és német ajkú fiatalságot gyakorlatok alkalmával fiaik nélkül látják kivonulni. A gör. kel. szerb iskola épülete szép. A tanterem tágas. Berendezése hiányos. A tanulók száma 17 mindennapi, 11 ismétlő iskolába járó. A tanulók a szerb olvasásban és írásban kellő jártasságot tanúsítottak, azonban a magyar olvasásban és írásban, beszéd- és értelemgyakorlatban nagyon gyengék, minek a lelkész az oka, aki eddig tanította őket. A jelenlegi tanító csak ebben az iskolai évben kezdte meg működését, ő tehát a hiányokért nem felelős. A tanítót Neduca Istvánnak hívják, Makón végezte a gimnázium I. és IL osztályát, Battonyán a polgári iskola II. és IV. osztályát, gazdálkodott apja házánál, majd írnok lett. Magánúton végzi a tanítóképzőintézetet a pécsi kath. képző intézetnél, ministeri engedéllyel. Vándortanítói teendőket végez. Ugyanis, hétfőn, kedden és pénteken Somberekén, szerdán, csütörtökön és szombaton Rácgörcsönyben tanít délelőtt 8-12-ig és 2-4-ig. Haladási- és látogatási naplót nem vezet. A gör. kel kalugyer-lelkész Somberekén lakik és a dunaszekcsői parochiát is adminisztrálja. Értesítve lett jövetelemről, de azért ottlétemkor üzenet nélkül távozott a községből. Hallomás szerint erős szerb érzésű ember és hogy szerb csendőr volt valamikor.