Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

IV. Kulturális ügyek

tartottak, mintegy 250 ember vett részt, akik az előadásokat igen mérsékelt lelkesedéssel hallgatták végig, aminek oka véleményem szerint abban keresendő, hogy az előadók a fenti egyesület mérsékeltebb irányzatát képviselték. Az előadás részletes tartalma a követ­kező volt: Baumel Vilmos központi előadó szerint a M.N.N.E. Bleyer Jakab volt országos vezető elgondolása szerint a Magyarországon élő német kisebbség anyanyelvének és nemes népi szokásainak megőrzése, fenntartása és továbbfejlesztése céljából alakult, Bleyer halála után kellő súllyal és tekintéllyel bíró örökös híján ezen eredeti céltól eltérően a politika fészkelte be magát az egyesületbe, aminek természetszerű következménye az egyenetlen­kedés és a széthúzás lett. Hamis próféták hangzatos jelszavakkal félrevezetve és megté­vesztve az egyesületet, azt a politikai pártok játékszerévé tették, és a haza iránti hűségük­ben megingatták. Az új iskolatörvény megadja a lehetőséget, hogy a magyarországi né­metség anyanyelvét megtartva állandóan bekapcsolódhatik a nagy német kultúrközösség­be és az állam hivatalos nyelvét is megtanulva a magyar hazának hűséges fia maradhat. Politika miatt a hatósággal küzdeni nem érdemes, mert mindig az uralkodó párt erősebb. Faul Farkas János előadó hangoztatta, hogy az elmúlt évtized alatt többször állt itt a palotabozsoki sváb testvérek színe előtt és most is csak ugyanazt mondja, amit tanító mes­terétől és vezérétől Bleyer Jakabtól tanult, s amelyet 10 évvel ezelőtti beszédében is mon­dott, hogy: a német anyanyelvhez, a német régi szokásokhoz, viselethez hü legyen a M.N.N.E. minden tagja, de sohasem legyen politikai pártok játékszerévé és az egyletben politikát meg ne tűrjenek. Az elmúlt két esztendő alatt politikai pártok kerítették hatal­mukba a magyarországi németséget, ami nagy hiba volt, mert a pártok máról holnapra szűnnek meg vagy változnak át, a német nép és annak jövője azonban örök és össze van kötve - mint volt 200 év óta - a magyar testvérekével, akik ugyanezen sors és a legutóbbi időben ugyanazon csapások alatt szenvednek. Bleyer Jakab és vele az egylet vezetősége egy évtized óta küzdött az iskola német tanítási nyelvéért, amelyet a kormány a novemberben kibocsátott rendeletével a legideáli­sabb formában meg is adott. (Itt röviden ismertette a szónok a rendelet tartalmát.) Ezért a rendeletért minden magyarországi sváb csak a legnagyobb hálával lehet a kormánnyal szemben, s remélhető, hogy két éven belül a rendelet a gyakorlatba is át lesz vive, mert a kormány meg fogja találni a módot ana is, hogy azok a tanítók, akik nem tud­ják, vagy nem akarják oly mértékben elsajátítani a német nyelvet, hogy azt iskolájukban taníthassák is, ha kell nyugdíjba küldi. Ilyen körülmények között minden sváb testvérnek tömörülni kell az egyesület zászlója alá, hogy az iskolában megadott alapokon műveltsé­gét jó újságok és könyvek olvasásával állandóan fejlesztve, a nagy német kultúr­közösségnek hasznos tagjává lehessen. Megnyugtató, hogy a hatóságok immár teljes meg­értéssel viseltetnek az egyesület működése kapcsán s az oda belépő tag, nem lesajnált pán­germán csupán, hanem egy művelődni akaró s a magyar hazának hasznos tagjaként tekintetik. Mohácson jártában legutóbb egy szoborcsoportozatot látott, amelyen magyar, sokac és német viseletben lévő leányalak egymás kezét fogva áll egy lombos fa alatt, melynek tetejét a magyar szent korona díszíti. Gyönyörűen jelképezi ez a testvéri meg­értést, amely az alkotó művész elgondolása szerint a Magyarországon élő nemzetiségek fi­ait kell, hogy összetartsa és így kéz a kézben kell mindannyioknak munkálkodni, hogy jobb jövő alapjait rakhassuk le. Kitért az előadó arra is, hogy a magyarországi németség, ha már nem is a sokszor elcsépelt szeretetből, de saját önös érdekéből tanulja meg a ma­gyar nyelvet, mert arra községe határán túl mindenhol szükség van.

Next

/
Thumbnails
Contents