Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1923-1938 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 8. (Pécs, 2001)

III. Német nemzetiségi mozgalom

Aki az anyanyelvét elveszti, fél ember lesz mint hazafi és mint adófizető is. Ezek után beszélt a székelyekről, akik évszázadok óta megtartották nyelvüket és a legrősebb román elnyomás alatt is szembeszálltak a hatóságokkal és megmaradtak székelyeknek. Vegyenek a svábok példát róluk és ők is szálljanak szembe a bárhonnan jövő kísérlettel és tartsanak ki a szent-eszmék mellett. Ma könnyű a németeknek Erdélyben, ahol van püspökségük, középiskolájuk és tanílóképezdéjük, med amit ott a magyaroktól elvettek, azt a németségnek adták, ezzel szemben itt még a gyülekezési jogot is nehezen adják meg. De ez nem számít, mert a svábság már itt is öntudatra ébredt s hiába nem engedjük a gyűlések időpontját kidoboltatni, s hiába engedik csak a tagokat a gyűlésekre, mert ott fent (minisztérium) tudják, hogy mit akar a svábság és a többi kicsike (ezek mi vagyunk) majd megy a vezér után. Ezután kitér a faji kérdésre, amely olyan, mint valamikor a rendi kérdés volt. Ha ezelőtt 200 évvel azt mondta volna valaki, hogy megszűnnek a rendek, úgy azt kiröhögték volna, épp így kiröhögik most őket is, de nem sokáig, mert eljön az idő, amikor eszméik diadalra jutnak. O nem törődik azzal, hogy kiröhögik, annyi az neki, mintha egy bolha csípné meg. Olyan a helyzetük mint a 12 apostolé, akik mint szántóvető emberek világgá mentek, hogy hirdessék krisztus egyházát, amely még ma is fennáll. Az apostolokat is kiröhögték, de éppúgy, ahogy ők sem törődtek ezzel, hanem csak a szent eszmével, úgy ők is csak ezzel törődnek. Öt anyagi érdek nem vezeti, ha neki magas rangot, vagyont kínálnának, nem fogadná el, mert a világ minden kincse nem éri fel azt a lelki örömöt, ami eltölti őt akkor, amikor látja, hogy az elvetett mag jól termőtalajra hullott. Palotabozsok községben tartott beszédjének vázlata a következő: A svábságot 1914 előtt úgy lehetett kezelni, ahogy akarták, kenyhették őket ide-oda, mint kenyérre a vajat. Ezek voltak az úgynevezett „seckó jednó" svábok, akiknek minden mindegy volt egy barátságos vállveregetésért. Ma már másképp áll a helyzet. A svábság egybeforrott és tudatára ébredt, hogy ez a szó „sváb" már nem szégyen, mint régen volt, hanem büszkeség. Nem a Magyarországi Német Népmüvelődési Egyesület csinálta a svábság öntudatra ébredését, hanem a világháború, amidőn Oroszországban, Lengyelországban, Franciaországban és Szerbiában megfordultak és észrevették, hogy nyelvüket nem kell szégyellni, mert a sváb nyelv a világ első nyelve, amely előtt nyitva áll mind az öt világrész kapuja és a világ legszebb dalai a sváb népdalok, bár elismeréssel adózik a magyar dalok szépségének is. Hogy mik voltak a sváb közönynek és nemtörődömségnek okai 1914 előtt arról itt a nyílt gyűlésen nem akar beszélni. Beszédje végén felszólította a hallgatóságot, hogy tartsanak ki, „ a Vaterland, Kirche és Volkstum" gondolata mellett és akkor sehonnan semmiféle bántódás őket nem érheti. Dr. Bäsch Ferenc előadásának mindkét községben látható sikere és eredménye volt és a hallgatóság több ízben adott tetszésnyilvánításának kifejezést. Véménd községben évenkint szokásban volt, hogy ilyen alkalmakkor a dalárda magyar és német dalokat énekelt. A fent vázolt előadás után a dalárda több tagja vonakodott a magyar dalokat és a Himnuszt elénekelni azon indoklással, hogy ilyen beszéd után mégsem lehet m agyaiul énekel-