Nemzetiségi ügyek dokumentumai Baranyában 1938-1944 - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 5. (Pécs, 2000)

II. Német mozgalom - - Németországi munkavállalás

bikali jegyzőnek visszatértekor kijelentette, hogy újból ki akar menni, mert kinttartózkodása alatt még a jegyrendszer bevezetése után is sokkal különb élete volt, mint itthon. Falk János csikóstöttösi lakos elbeszélése szerint Stuttgartban Haász Jenő kőbányaüzemében volt alkalmazva 90 pf. órabérért, mivel megtakarított pénzét hazaküldeni nem tudta, visszatért. Az említett üzemnél volt alkalmazva Küszter Jakab csikóstöttösi lakos is, aki szintén 9o pf. órabérért dolgozott. Előadása szerint azért jött haza, mert tudomására jutott, hogy az 1903 évfolyambelieket sorozzák és ő is eleget akart tenni állítási kötelezettségének. Schmidt János csikóstöttösi lakos szintén az említett kőbányaüzemnél állt alkalmazásban a fenti órabér mellett. Pénzt hazaküldeni nem tudott, ezért jött haza. Krähling Gyula 1 M órabérért ugyanott nyert alkalmazást, ahol a fent említettek, ő is azért tért vissza, mert pénzt hazaküldeni nem tudott. Mekényes községbe Scholl Henrik és Stieb János tért haza, akik előadásuk szerint Gastrop-Rauxel-ben szénbányában dolgoztak, munkaidejük napi 8 és 3/4 óra volt. Napi fizetésük 6.88 M. Magánhelyen ellátásukért 75 M-t fizettek havonta. Az élelmezésük az utóbbi időben igen gyenge volt. Azért jöttek haza, mert pénzt családjuknak hazaküldeni nem tudtak. A mekényesi jegyző megállapítása szerint a hazatértek testi kondíciója erősen leromlott Németországban. Ugyanezen községben sokan érdeklődtek a hazatértek közül, hogy nem kaphatnak-e újra útlevelet Németországba. Az útlevéllel kiutazottak közül visszatért Kéhl Henrik mekényesei lakos, aki még 1938. évi június havában ment ki Németországba feleségével és kisleányával. Mindhárman gróf Rechtberg weisensteini (: Württenberg:) gazdaságában voltak alkalmazva. A férj mint gazdasági cseléd, a családja mint munkások. A férj 80 M készpénzfizetést, az asszony 50 M-t, a leány 40 M-t kapott. Ezenfelül mindhárman teljes ellátást. Előadásuk szerint megélhetésük nem volt rossz. Egyrészt azért jöttek haza, mert télen munkaalkalom nem volt, másrészt, mert nem lehetett pénzt hazaküldeni. Heinék Frigyes bikali lakos hozzátartozóinak 240 P-t küldött haza. A mohácsi járás főszolgabírajának jelentése szerint a közelmúltban Blandl Ádám, Hoffmann János és Pfeier Ede valamennyien hercegtöttösi lakosok, szöktek ki útlevél nélkül Németországba. Állítólag Pfeifer Edét és Blandlt Albert István hercegtöttösi lakos aki előzőleg útlevéllel kint volt és rövid tartózkodásra hazajött - csalta magával azzal, hogy a friedrichshafeni munkához öt is csak abban az esetben veszik fel, ha legalább 2-3 munkást tud hozni. Hoffmann Jánost állítólag Mufics János majsi lakos csalta ki ugyanezzel az ürüggyel. Az útlevéllel kiutazottak közül hazajöttek Bendekovics János, Dóczi József, Huber István, Holczer István, Merber Mátyás, Müller György, Ott Nándor és neje, Szeifert Bálint, valamennyien dunaszekcsői lakosok. Legnagyobbrészt Gebhartshagenben az ércbányában és építkezéseknél dolgoztak, sorsukkal általában nem voltak megelégedve, hazautazásuk fő oka az volt, hogy pénzt nem tudtak hazaküldeni, pedig az ott szerzett pénzből itthonmaradt családjukat akarták támogatni. A siklósi járás főszolgabírójának jelentése szerint az útlevéllel kiutazottak közül Marosi Mátyás és Göller Ferenc, beremendi lakosok jöttek haza. Az előbbi Düsseldorfban, az utóbbi Dortmundban dolgozott, elbeszélésük szerint az késztette őket hazatérésre, hogy nem bírta szervezetük a gyenge étkezést. A többi járás főszolgabíróitól érdemi jelentés nem érkezett. 3. Jelentem továbbá, hogy legutóbb felterjesztett jelentésem óta útlevél nélkül Pál János nagyhajmási, Linberger János mekényesi, Pfeifer Ede, Blandl Ádám és Hoffmann János