Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

III. Baranya megye a kései feudalizmus időszakában (1686-1848) - 4. A „soknemzetiségű" Baranya (Telepítés-Migráció-Nemzetiségek)

kapott tartózkodási engedélyt az új földbirtokosok jobbágyfalvaiban. A századforduló körül pl. 24 prédikátor működött a megyében, bár a jezsuiták mindent megtettek, hogy a soproni országgyűlési határozatnak érvényt szerezzenek (megyénként az unitáriusok 2, a reformátusok 1 helyet kapjanak a vallás szabad gyakorlására). A vallásfelekezetek (nemzetiségek) közti rossz viszony súlyos formában robbant ki a Rákócziszabadságharc alatt, amikor a görögkeleti rácok vad pusztítást vittek végbe Pécsett (1704). A Rákóczi-szabadságharc leverése mindenekelőtt azzal járt, hogy a korábbi és újabb adományos nagybirtokosok megerősödtek birtokaikban, s miután a jobbágyság forrongását végképpen megtörtnek látták, az elnéptelenedett területekre idegen munkaerő toborzásához fogtak. Megindult a betelepedés, illetőleg a betelepítés Baranya megye területén. Az új lakosság összetétele szinte napjainkig kihatással volt a terület életére, sőt néhány vonatkozásában országos jelentőségű kérdéssé vált. A harcok megszűntével (a korábbi és csaknem folyamatosnak tekinthető délszláv betelepülést nem tekintve) először is erős belső vándorlás hulláma érte el a megyét. A felvidékre és a nyugati országrészbe menekült magyarság egy része visszatért a török alól felszabadított területre. Szórványosan, de már ekkor megjelentek német telepesek is. Mind a magyarok, mind a németek megtelepedése ebben az időben még teljesen egyéni vállalkozás volt, a szervezett toborzás csak később indult meg. A megyében az 1720-as összeírás során 275 községet regisztráltak. Ezek közül 251-ben 25-nél kevesebb háztartást írtak össze. Még 1720-ban is mindössze 183 német háztartás volt Baranyában, ebből is 52 Pécsett. Ugyanebben az időben viszont csak Pécsett 127 a délszláv háztartások száma, kereken 50%-kal több, mint 1715-ben. A bevándorlásnak ebben a szakaszában főképpen Dél-Németországból és a Felső-Rajna vidékéről jöttek németek. 1711 után, a Rákóczi-szabadságharccal ideiglenesen megakasztott délszláv betelepülés is új erővel indult meg. A tervszerű betelepítés megindulása az 1720as évek elejére tehető, amikor nyilvánvalóvá lett, hogy az önkéntes települések sem a kamara, sem a földesurak számára nem hozzák meg a várt eredményt. Ilyen tapasztalatok után kezdték meg a betelepítést a már említett nagybirtokosok, elsőként Savoyai Jenő herceg, a felszabadító háború győztes fővezére, a belylyei, kb. 800 km

2 területű hatalmas uradalmában. A korábban említett nagybirtokok túlnyomó része ugyancsak Baranya délkeleti részében feküdt, s így a német telepesek zöme is ide érkezett. A Pálffy-féle uradalmakkal azonban a német telepesek egészen Pécs alá, Nagyárpádig nyomultak fel. Ekkor és a későbbiek során így alakult ki egy nemzetiségileg szinte összefüggő terület, amelyen többségében bevándorolt németek laktak. Ez a német sziget a szomszédos Tolna megye területének tekintélyes részét is magában foglalta.