Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

II. Hódoltságban (1526-1686) - 2. A reformáció térhódítása

veszteségekkel járt. A nagyszabásúnak ígérkező - Bécs ostromát célzó - török támadás végképp elakadt Sziget falainál. Hatalmas emberáldozatok árán tudta csak a török a védők hősies ellenállását leküzdeni és a várat lépésről-lépésre elfoglalni (1566. szeptember 7.). A védők zöme a harcok során elesett, a többiek pedig Zrínyi utolsó, kétségbeesett áttörési kísérletekor (a híressé vált „kirohanáskor") haltak hősi halált. A Szigeti vár ostromát a szultán sem élte túl, igaz őt természetes halál érte utol. Szigetvár elestével az utolsó nyomai is eltűntek Baranyában a magyar állami szuverenitásnak. A megye tartósan - ekkor még senki sem sejthette, hogy közel másfél évszázadig török uralom alá került, teljes egészében hódoltsági vármegyévé vált. A törökök az igazgatási szervezetüket átalakították. Pécs előtt a nahiek központjaként, 1582től pedig már mint szandzsákszékhely szerepel az adólajstromokban. A megye területén jó ideig szüneteltek ugyan a harcok, a végvári küzdelmek immáron jóval északabbra zajlottak. Baranya népének azonban így is alkalmazkodnia kellett a megváltozott körülményekhez, melyet a tartóssá vált török berendezkedés, a kiszámíthatatlan seregjárások, a martalócok és tatár segédcsapatok átvonulásai, s az ezekkel járó pusztítások alakítottak. A hitélet a papság elmenekülésével és a kolostorok elpusztításával erősen visszaesett, hogy annál intenzívebben éledjen újra a reményt és vigasztalást nyújtó új vallás, a reformáció befogadásában. A reformáció térhódítása Az új hit szinte a török hódítással párhuzamosan, diadalmasan nyomult előre Baranyában. A reformáció tanai az 1540-es években főként a nép között kitartó ferencesek működése nyomán váltak ismertté. A magára maradt nép - Benda Kálmán szavaival élve - sanyarú sorsában, ezer veszedelem közt két kézzel kapott a tanításon, mely nemcsak a másvilági boldogságot ígérte számára, mint a régi egyház, hanem lehetővé tette, hogy sorsa irányítását maga vehesse kézbe. A 16. század közepére Baranya megye - ahogy szinte a török hódoltság egésze - gyakorlatilag a lutheri vallást fogadta el. A hódoltsági reformátorok első és második nemzedékének zöme dél-baranyai volt. A Dráva szögben született Kopácsi István a sárospataki kollégium egyik szervezője és Laskai Csókás Péter a marosvásárhelyi kollégium rektora, a kor neves tudósa is. Külön kell szólnunk a térség legnagyobb formátumú reformátoráról, a Drávasztárán született Sztárai Mihályról. Sztárai még ferences szerzetesként szerzett magiszteri fokozatot a padovai egyetemen. Reformátori tevékenységét önmaga 1551-ben ekképp jellemezte: „...Hét éve lemúlt már, hogy én Isten akaratából a török uralma alatt álló Alsó-Baranyában, Laskó városában, az Úr igéjét hirdetni kezdtem, és már innen és tői a Dunán és a Dráván... 120 egyházat alapítottam". Az itt működő prédikátorok sorából ki-