Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

II. Hódoltságban (1526-1686) - 1. A török terjeszkedés és a hódoltság kora

A török terjeszkedés és a hódoltság időszaka A végveszély egyre inkább közeledett Baranya határaihoz. Szabács vára és Nándorfehérvár eleste (1521) utat nyitott a töröknek az ország szíve felé. Már 1521-ben számolni kellett azzal, hogy a török átlépi a Duna-Dráva vonalat, s ezért csapatokat vontak össze Mohács környékén. A török nagy betörési terve Magyarország belsejében nem volt titok, s aggodalommal töltötte el az ország - főképpen a déli végek - kiváltságosait és nem kiváltságos népét egyaránt. Baranya is készült a török támadás kivédésére. Móré Fülöp püspök 1500 főnyi lovascsapatot tartott készenlétben. A királyi udvarban ugyanakkor zülött állapotok uralkodtak. Az ország gyér bevételei szétolvadtak még mielőtt az államkincstárba értek volna; ami maradt, azt az udvar tivornyái emésztették fel. Meghiúsult az ország védelmi erejének gyarapítása, a török pedig 1526-ban nagyszabású támadó hadjáratot indított az ország ellen. A török csapatok - alapos előkészületek után - augusztus 20-án Eszéknél, a Dráva ősi átjáró helyénél, különösebb ellenállásra nem találva megkezdték átkelésüket a folyó bal partjára. Ismeretes, hogy volt olyan elképzelés a magyar táborban, mely szerint a döntő ütközetet a törökkel már a drávai hídfő közelében, Dárda vidékén, esetleg a Karasica vonalában kellene megvívni. Ez a terv azonban kisebbségben maradt; a magyar csapatok Mohácstól délre, a Kölked, Nagynyárád, Majos, Földvár és Dályok közötti síkon helyezkedtek el. A török felvonulása erre a vidékre - kisebb csatározások közepette - még több napot vett igénybe. Az összecsapásra 1526. augusztus 29-én került 26. kép Hadrend a mohácsi csatában