Baranya megye évszázadai (1000-1918) - Tanulmányok és források Baranya megye történetéből 3. (Pécs, 1996)

IV. A polgári kor hetven éve Baranyában (1848-1918) - 3. Ipar, kereskedelem, pénzintézetek

színvonalához mérten korszerű, több szempontból egyedülálló ellátási és szociális rendszert létesített. Telepeket és lakásokat épített, templomot, népkönyvtárat, iskolákat, kórházakat, téglagyárakat, mészégetőket, malmokat pékségeket, élelmezési raktárakat, társaspénztárt stb. tartott fenn. A komlói, viszonylag korszerű kőszénbányászatot az 1890-es évektől a Jánosi Engel Adolf és fiai cég lendítette fel. 1898-ban létesítette az Anna-aknát. 1906-ban az Engel cég részvénytársasággá (Dunántúli Kőszénbánya Rt.) alakult át, és 1909-ben, amikor az állam bányavásárlásokba kezdett, eladta a bányát. Az 1910. évi népszámlálás szerint a bányában 504 munkás dolgozott. Az észak-mecseki szénterületen 1849-ben Miesbach Alajos nyitott bányát Szászváron, amelyet örököse 1868-ban részvénytársasággá szervezett 101 kép A szászvárt banya át. A Kőszénbánya és Téglagyár Rt. 1898-ban eladta a bányáit az Esztergom-Szászvári Kőszénbánya Rt.-nek, amely a terület legjelentősebb kitermelője lett. 1905-ben vásárolta meg pl. a Riegel Antal által felfejlesztett nagymányoki bányát. A pécsi és komlói bányászathoz képest ezen a területen szerény termelés folyt. Az 1910. évi népszámlálás szerint a szászvári bányában 364 munkás dolgozott. Kisebb-nagyobb kőbányászat majdnem minden hegyvidéki baranyai falu közelében előfordult. Az 1910. évi népszámlálás szerint nagyobb, 20 főnél többet foglalkoztató kőbánya működött Béremen d, Nagyharsány, Villány, Villány kövesd, Siklós, Bükkösd, Gorica, Megyefa, Hetvehely, Hercegszabarés Magyaregregy körzetében. A megye bányáiban elsősorban mészégetéshez, útburkoláshoz, építéshez termeltek ki köveket. A siklósi-villányi márvány azonban Dél-Dunántúlon kívül Budapesten is keresett volt. Az iparosítás Magyarországon az 1850-70-es évektől bontakozott ki. Baranyában az iparosítás korai, kb. 1850-1870-es évek közötti szakaszában szinte kizárólag Pécs jeleskedett. Elsősorban a fent említett DGT nagyüzemi szintű bányaművelését és ezek hatását kell kiemelni. Ebben az időszakban már három vasgyár (csetnek-pécsi = Madarász-Prick, Madarász Endre, Haberényi Pálféle) is működött Pécsett. 1852-ben a csetnekpécsi vasgyár már négy gőzgépet is használt. (Itt kell megemlítenünk, hogy még a dualizmusban is a gyárkategória megfogalmazása bizonytalan volt, általában a legalább 20 alkalmazottat foglal-