Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Jukic Zita: Ódor Imre érdemei a pécsi és az eszéki levéltárak együttműködésében
Jukic Zita: Ódor Imre érdemei a pécsi és az eszéki levéltárak együttműködésében ban az időben jelentős bonyodalmakkal és számos adminisztratív nehézséggel járt, ugyanis az Eszéki Állami Levéltárban őrzött, a Bellyei uradalom 18-19. századi eredeti térképeiből és más dokumentumaiból készült a pécsi kiállítás. A 19. század első felében virágkorát élő, akkor több mint 700 km2 terjedelmű mintagazdaság levéltári anyaga 1944/45-ben szinte teljesen megsemmisült, viszont a fennmaradt térképgyűjtemény rendkívül gazdag és beszédes. A 243 térkép és tervrajzból 34 került Pécsett kiállításra, valamennyi reprezentatív, kiváló minőségű, neves térképészek és földmérők, illetve mérnökök munkája. A szervezésért és kiállításért a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke is külön írásos köszönetét mondott. A kiállításhoz kétnyelvű katalógus is készült. Mondanom sem kell, hogy azóta is ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy eredeti levéltári anyagot állítottunk ki külföldön. Ezen kívül még két kiállítás megrendezését tette számunkra lehetővé Ódor igazgató úr: az Eszéki egyesületek és klubok története 1945-ig (2001), amely az eszéki egyesületek történetét mutatta be a 19. század közepétől a 20. század közepéig, valamint az Eszéki anzix. A régi Eszék a képeslapokon (2007) című tárlat, amely a város régi képeslapjait állította ki. Mindkét kiállítás az eredeti dokumentumok színes másolatait tartalmazta, és mindkettőhöz magyar és horvát nyelvű katalógus is készült. Az ezredforduló a két intézmény együttműködésében is hozott újdonságokat: megindultak a két levéltár közötti rendszeres szakmai látogatások, mégpedig oly módon, hogy egyik évben az Eszéki Állami Levéltár látta vendégül és mutatta be szűkebb régiója egy-egy részét a pécsi levéltár valamennyi dolgozója számára, a következő évben pedig a horvátországi levéltári dolgozók voltak a Baranya Megyei Levéltár vendégei, és megismerkedhettek a szomszédos megyék levéltárával, a városok nevezetességeivel. Ennek keretén belül a pécsi kollégákkal közösen látogatást tettünk Újlakon (Ilok), Gyakováron (Dakovo) és Pozsegán (Pozega), magyar részről pedig Szekszárdon, Kaposváron és Szigetváron. Ezek a találkozók nagy népszerűségnek örvendtek a levéltárosok között, a szervezőktől pedig nem kis munkát igényelt az anyagi feltételek biztosítására. 2001-ben a térség városai, Pécs, Eszék, Tuzla (Bosznia és Hercegovina) és Szabadka (Szerbia) között megindult egy regionális együttműködési program, amelybe a levéltárak szinte azonnal bekapcsolódtak, sőt néha még élen is jártak, elsősorban egymás levéltári napjainak kölcsönös látogatásával, előadások szervezésével és azokon való részvétellel. A rendszeres találkozókon tulajdonképpen egy mini regionális levéltáros értekezlet formálódott ki, amelyen Ódor Imre az éppen aktuális témában ismertette a szakma magyarországi tapasztalatait, mégpedig nem csak az országos vívmányokról, hanem egy területi levéltár szempontjából is, ami sok segítséget nyújtott a másik három területi levéltár egyes nehézségeinek megoldásában, lévén nagy eltérések voltak a négy ország gazdasági és a négy intézmény szakmai fejlettsége között. 2004-ben Eszéken is bemutatásra került a Pécs-Baranyai arcképcsarnok című digitális kiadvány, amely szakmai elismerést váltott ki, hiszen az ilyen jellegű kiadványok nagymértékben hozzájárulnak a helyi honismerethez, amely különböző okokból Horvátországban sajnos nem kapott megfelelő státuszt. 506
