Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
VISSZAEMLÉKEZÉSEK - Gáll Orsolya: Szubjektív objektív
Gall Orsolya Szubjektív objektív „Azok a visszajelzések számomra a legnagyobb kitüntetések, amit a történész és jogtörténész egyetemi hallgatók, fiatalok csillogó szeme jelentett, ha fel tudtam kelteni az érdeklődésüket a történelem iránt. Ekkor máris azt gondolom, hogy nem annyira öncélú ez a szakma, amit művelek. Lehet ezt jó értelemben társadalmasítani, és azt gondolja az ember, hogy ha már eleget publikált, kiírta magából, amit évtizedek alatt összegyűjtött, megosztotta, megoszthatta az érdeklődőkkel, akkor talán már nem élt hiába a földön.” Ódor Imre Embert próbáló feladat egy olyan emberről emlékezni, akitől legalább olyan távol állt a pátosz, mint a terjengős eszmefuttatás. Hiszen Imre tűéles pontossággal, gondosan előkészítve, kutatásokkal alátámasztva formálta gondolatait, mívesen, választékosán fogalmazott, s mindemellett a finom iróniát is mesterien alkalmazta ott, ahol annak helye volt. Ahogy Márai - akinek könyveit oly tisztelettel forgatta -, Imre is vallotta, hogy minden részletet ismerni kell, mert nem tudhatjuk, melyik fontos, mikor világít egy szó a dolgok mögé. Nemesi felkelés, napóleoni háborúk - ha a kutatói-alkotói hév elragadta, a napok órákká, az órák percekké zsugorodtak, cikkek, tanulmányok születtek. Fejet hajtott Dali előtt, az elfolyó idő az egyik „mumus” volt számára is. Szerva itt, csere ott - nemcsak elméjét, testét is gondosan pallérozta, és vallotta, hogy az elme, a lélek és a test hármas egysége maga az egyensúly. Ezt az egyensúlyt kereste és találta meg évről évre visszatérően Dél-Dalmáciában, Korkyra szigetén. Nyitottsága, szellemisége, szerteágazó érdeklődése, hatalmas lexikális tudása környezetét is inspirálta. Gyermekkorát Kehidán, a Deák-kúria tőszomszédságában töltötte (a kúriát nagyapja építette át), ez későbbi pályáját is meghatározta. Olyannyira, hogy ma Pécsett a Kossuth téren is ott van Deák Ferenc szobra, Imre közreműködésének köszönhetően (méghozzá az ifjú Deák, nem a sokak által ismert idősödő politikus). Középiskolai tanárai tették le a későbbi kutatói munka alapjait. Degré Alajos, a Zala Megyei Levéltár igazgatója történelem szakkörében nyert bepillantást az archívumok világába... és akit a „mozdony füstje”, vagy a levéltár dohos illata egyszer megcsapott, az nehezen szabadul ettől - így mesélt a korai évekről. Történész-levéltárosnak tartotta magát, szerinte e két terület nehezen választható el egymástól, egymást erősíti, hiszen ha valaki ennyire forrásközeiben van, mellette történészi vénával, történészi ambícióval megáldva, kiteljesedhet hivatásában. Nagy 503
