Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Schmelczer-Pohánka Éva: „Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezen felül kíván történetet írni, tegye, fogjon hozzá, kutasson tovább - és írjon”. Brüsztle József Antal plébániatörténeti kutatásai a 19. század második felében
Schmelczer-Pohánka Éva: „Én sok poros aktát ástam ki a levéltárak aljából. Ha valaki ezenfelül kíván... lelkében.”9120 éve, 1896. április 4-én, életének 79., papi működésének 51. évében hunyt el Olaszon. Április 6-án helyezték örök nyugalomra a helyi sírkertben levő sírboltban. A gyászszertartást Troli Ferenc káptalani helynök tartotta meg. Lelki üdvéért engesztelő szentmisét április 13-án, 9 órai kezdettel mondtak.10 Latin nyelvű fő műve, a Recensio universi cleri Dioecesis Quinque-Ecclesiensis 1874 és 1880 között jelent meg Pécsett, négy kötetben, Ramazetter Károly (Lyceum Nyomda), majd Madarász Endre nyomtatásban.11 Brüsztle a gyűjtőmunkát már prebendáriusi kinevezésével az 1850-es évek derekán az egyházmegyei papi névsorok összeállításával megkezdte. Ez a kötelező feladata, továbbá az 1842-es schematismus12 hiányosságai, kronológiai tévedései, névelírásai voltak az igazi ösztönzők számára a mélyebb és rendszerezett plébániatörténetek és a papi személyek életútjának kutatásában. Már az első kötet 1874-es megjelenésekor kortársai külön kiemelték Brüsztle úttörőnek tekinthető forrásfeltáró munkáját. Az Új Magyar Sz'onban leközölt recenzió szerzője a dicsérő szavak mellett egyetlen hibának az egyházi irodalmi munkásság könyvészeti összefoglalásának hiányát említette meg, de úgy véljük, ez egy külön hatalmas kutatómunka lett volna számára, amely a munkájához meghatározott eredeti célokba nem fért már bele. 1892-ben Szőllősy Károly a pécsi egyházmegyei papság irodalmi működését rövid életrajzok formájában összefoglaló tanulmányában a többi egyházmegye számára követendő mintaként állítja Brüsztle négykötetes munkáját: „[...] minden terjedelmében becses munkát hagy maga után, melyet akármely hazai egyházmegye irigyelhet”. Vanyó Tihamér jó 60 évvel az utolsó kötet megjelenése után, 1941-ben a plébánia-történetírás módszertanáról szóló munkájában is még mindig Brüsztle komoly kezdeményezése korszerű folytatásának hiányát jegyezte fel.13 A négykötetes munkában, 3458 oldalon a török alól felszabadult pécsi egyházmegye plébániáinak és plébánosainak históriája kel életre. A személyek adatfelvételénél időhatárnak a török kiűzését (1686/87) és az 1870-es éveket jelölte meg Brüsztle, de az egyes plébániák történeténél a korábbi múltra is visszatekintést adott. Az első kötetben Pécs város négy plébániáinak - így a két belvárosi, valamint a Szigeti- és a Budaikülvárosi - múltjára, továbbá a hozzájuk köthető a visszatelepült szerzetesrendházak (ferencesek, Ágoston-rendiek, domonkosok, kapucinusok, pálosok) történetének megírására, papjaik, szerzeteseik életútjának felvázolására fókuszált. 9 PK 1896. 10 Brüsztle József életéről: Brüsztle 1874-1880, II. 284-287., 842-843., Brüsztle 1874-1880, IV. 68- 69.; MKL 1993; Szinnyei 1891; Szőllősy 1892, 553.; Gulyás 1939; ŰDN 2000; Galambos Göller 2000; PL 2010, I. 213. (Horváth István); Várady 1896, 411. Haláláról: PK 1896; KEK 1896. Létezik egy négyoldalas levél Horváth Mihálytól, Brüsztle utolsó olaszi káplánjától, aki Szentkirályi István teológiatanár megkeresésére vetette papírra, mit is tud Brüsztle Józsefről. Galambos Göller Ferenc 2000- ben a Pécsi Káptalani Levéltár Petrovich Ede-hagyatékában jelölte meg a dokumentum fellelhetőségét, ám azt 2016-ban nem leltük meg. Galambos Göller 2000, 6. n Brüsztle 1874-1880,1-IV. U Schematismus 1842. n Brüsztle 1874-1880,1-IV. Recenziók, méltatások: Hartmann 1933; ÚMS 1875; Vanyó 1941. 420
