Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Réfi Attila: Délszláv huszárok a francia forradalom ellen. A Wurmser-szabad- csapat lovasságának létrejötte és önállósodása, 1793-1795
Réfi Attila: Délszláv huszárok a francia forradalom ellen. A Wurmser-szabadcsapat lovasságának... Ami a személyi állományt illeti, a legénység alapvetően toborzás útján került kiállításra. A felcsapott újoncok markát belépéskor tíz forint összegű, egyszeri juttatásnak számító ún. toborzópénz ütötte, szolgálati idejük pedig csak a háború időtartamára szólt.18 A gyalogság nagyobbik felét az utolsó török háború során a határvidékre sodródott, főként boszniai délszláv menekültek alkották, kisebbik felét pedig természetesen a horvát-szlavón határőrvidékről származó határőrök, de voltak még a horvát és szlavón megyékből származó katonák is, és kuriózumként akadtak az ekkor a Velencei Köztársasághoz tartozó Dalmáciából, valamint Alsó-Ausztriából, Morvaországból és Porosz-Sziléziából származók is.19 A lovasság esetében, miután számos határőrvidéki huszáralakulat csak néhány esztendővel előbb került megszüntetésre, jó néhány korábbi határőr huszár állt rendelkezésre, akik közül sokan még aktív szolgálatban álltak, vagy ha már nem is, egy újabb katonai szolgálatra még teljes mértékben alkalmasak voltak. Ennek megfelelően a szabadcsapat lovasságának zömét a horvát-szlavón Katonai Határőrvidékről származó korábban határőr huszárként (is) szolgálatot teljesítő személyek alkották, továbbá jelentős számban helyeztek át ide a határőr gyalogezredekben szolgálatot teljesítő lovasított küldöncöket is. Előfordultak persze addig kizárólagosan gyalogosként szolgálók, sőt katonai tapasztalattal egyáltalán nem rendelkező újoncok is.20 A tiszti és altiszti beosztások ugyanakkor mindkét fegyvernem esetében döntően az állandó haderő soraiból történő áthelyezéssel kerültek betöltésre. A szabadcsapat parancsnokává, 1793. február 22-i udvari haditanácsi leirat alapján, május í-jei hatállyal a brodi határőr gyalogezred addigi alezredesét, a hercegovinál21 eredetű horvát-magyar családból származó szentilonai báró Knesevich Jánost nevezték ki.22 A tapasztalt és vitéz, akkoriban 50 év körüli későbbi vezérőrnagy23 az egész csapat parancsnokságán túl, személyesen csak a gyalogságot irányította. Miután azonban nem tartozik szorosan vett tárgyunkhoz, az 1801-ben feloszlatásra került gyalogos szabadcsapat történetének és szervezetének további és részletes ismertetését mellőzzük.24 is ÖStA KA ZSt HKR Akten 1797-62-1933. is Erre vonatkozóan sajnos csak a hiányos, a legénységi állomány körülbelül feléről rendelkezésre álló személyügyi anyagok alapján alkothatunk képet. Lásd: ÖStA KA MLST Karton-Nr. 10.996, Assent Listen, Grundbücher, Transferirungs (!) Listen. 20 Lásd: ÖStA KA MLST Karton-Nr. 11.758 Grundbücher, Revisions Listen; Karton-Nr. 11.759 Assent Listen, Transferirungs Listen. 21 Hercegovina, ekkor török uralom alatt álló kis tartomány a Balkán-félsziget észak-nyugati részén. 22 ÖStA KA MLST Karton-Nr. 10.996 Monath Tabella pro Mense Majo. A Knesevichekre lásd: Réfi 2014, 350. 23 Életrajzi adataira lásd: Schmidt-Brentano 2006, 50. 24 Velük kapcsolatosan annyit azért érdemes megjegyezni, hogy törökösen felszerelt harcosai, öltözetük nyomán vöröskabátos néven váltak ismertté és az ellenség körében rettegetté. Lásd: Va nicer 1875, 4. és Wrede 1898, 501. 386
