Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában
Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában meggyökerezésében. Erre utal Sámuel Willard korabeli, kevésbé ismert munkája is.25 Nem véletlen, hogy nem a brownista Új Plymouth-höz, hanem Bostonhoz, azaz Massachusetts-hez kötötte már Perry Miller is az orthodox kongregacionalizmus megjelenését. Mindez a „covenant” vagy „federal theology" megerősödéséhez vezetett, amelyben - főleg önmagának az antinomiánus vádak alóli tisztázása után - éppen John Cotton is fáklyavivő volt. Pontosan ő és köre, a „föderalisták” nem engedhették meg maguknak, hogy a cselekedeti és a kegyelmi szövetséget ne válasszák el határozottan egymástól! Új-Anglia puritán teológusai az „elrontott” „covenant of works” után a „covenant of grace”-t Ábrahámhoz, minden hívők ősatyjához kötötték. Ábrahámtól egészen Új- Anglia gyülekezeteiig, de még tovább is, ugyanaz, az Ó- és Újtestamentumot egyaránt magába foglaló kegyelmi szövetség van érvényben. Ezért rendkívül fontos azt hangsúlyoznom, hogy a foedus operum gondolata, tétele a „diszciplínát” megkövetelő brownista, szeparatista independens irányzatnál volt kiemelt fontosságú Új-Angliában. Ők a „bűnösök” és a „tudatlanok” kizárását, helyesebben a gyülekezetbe való fel nem vételét követelték meg a legnagyobb szigorral. Ezzel szemben a nem szeparatista independensek valamiféle egészen sajátságos föderalista teológiát dolgoztak ki, amelynek a kálvini rendszerre való „átplántálása” annak teljes eltorzulását eredményezte. Ők, és nem a foedus operum-ot követő brownisták, a „Zarándok Atyák” leszármazottai voltak azok, akik a „puritán törzsiség” szociológiai elnevezéséhez alapot szolgáltattak. Ennek lényege abban ragadható meg, hogy a „saving faith”-tel rendelkezők, a fides salvifica „közösségének” tagjai egyenként meggyőzik egymást arról, hogy üdvözítő hittel rendelkezvén a kegyelmi szövetségben élnek, így tehát certitudo salutis-uk van. Ez a későbbiekben, a 17. század közepétől az Újvilágba érkező presbiteriánusokat megdöbbentő elitista „mozgalom” a massachusetts-i orthodoxia központi gyakorlatává vált. Önmagukra a „saints” („szentek”) szóval utaltak, míg a többieket az „inhabitants” („lakosok”) elnevezéssel illették, akiket ugyan köteleztek az istentiszteletek rendszeres látogatására, de az Úrvacsorát már nem szolgáltatták ki nekik. Noha egyházi adót kellett fizetniük, gyermekeiket nem kereszteltethették meg. A „szentek” elve az volt, hogy csak a „látható” hívők keresztelendők. Azt gondolhatnánk, hogy a foedus operum „bűnösöktől való mentességet” előíró új-angliai brownista gyakorlata szülte az elitizmust, a másoktól való teljes elzárkózást. Ezzel szemben már Perry Miller úgy foglalt állást, hogy arra minden bizonnyal a massachusetts-i nem szeparatista kongregacionalisták között került sor.26 Ők követelték meg a fides salvifica, a „saving faith” demonstrálását a presbiterek előtt, nem pedig a foedus operum-ban gondolkodó brownisták! Kálvin az Institúciókban következetesen ragaszkodott a krisztusi „Engedjétek hozzám a gyermekeket” elvhez a gyermekkeresztség kérdésében. Ezzel szemben a nem szeparatisták még az 1662. évi ún. „Half-Way Covenant” során is - kényszerűségből, mert templomaik máskülön25 Willard 1973. 26 Miller 1953, 252. 380
