Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában
Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában independens, vagy más néven kongregacionalista. Az előbbiek esetében Kálvin genfi egyházmodelljének megfelelően - amelyet példának okáért John Knox is követett hazájába, Skóciába hazatérvén, a melvilliánus „ Church of Scotland”-ben, közkeletű nevén a „Kirk”-ben - „piramisszerűen”, hierarchikusan, legfelsőbb szinten a nemzeti zsinatban (Skócia esetében annak közgyűlésében, a „General Assembly”-ben) testet öltve épült fel a református egyházközségek sora. A kongregacionalistáknál ellenben minden egyes congregatio(n), gyülekezet teljesen independens, független a többitől. Az utóbbiaknál nincs tehát semminemű központi, legfelsőbb összefogó szerv. Eszerint - jóllehet a presbiteriánusok kétségkívül sokkal inkább mutattak hajlandóságot az I. Károly királlyal való megegyezésre, mint az independensek - egyáltalán nem politikai, még csak nem is teológiai, hanem ecclesiológiai, egyházfelépítési különbségről volt szó. Tisztán kell látnunk: I. (Angliai) Erzsébet korához képest a „puritán” és „anglikán” szavak az első két angliai Stuart uralkodó idején itt nem részletezhető jelentésmódosuláson mentek keresztül, mindenesetre az összes, a covenant of works, tehát a cselekedeti szövetség gondolatával foglalkozó angol teológus szerző a puritán- nonkonformista-disszenter-„vonalhoz” tartozott, azaz nem volt a „mainstream” Egyházhoz sorolható. McGiffert egy másik, hat évvel korábban közzétett tanulmányában leszögezi: „Anglia hittudósai a szövetségi teológiát a kontinens mestereitől sajátították el, akik azt megalapozták és annak keretet adtak.”10 Szintén ebben a cikkében az egyháztörténész amellett foglal állást, hogy az angol teológusok viszont megelőzték a kontinens teológusait abban, hogy a covenant theology-t dualista módon értelmezték.11 Egyet kell értenem abban a szerzővel, hogy ez egy lényegi eszmetörténeti kérdés. Hozzá kell tennem: alapjaiban véve teológia-történetről van szó, de az általános szellemtörténet részévé vált mindaz, amit az 1580-1590-es évektől kezdve a foedus operum névvel illettek. Az is feltétlenül hozzá fűzendő, hogy - miközben Kálvin és kortársai a foedus gratiae-röl szóló tant a maga részleteiben kidolgozták, valójában a német református teológusok rendszerezték elsőként a szövetségi teológiát. A foedus operum gondolatának megjelenése, elterjedése azonban az angol puritán teológusok munkája. Voltaképpen a foedus operum angol teológus „berkekben” mint „covenant of works” látott napvilágot. Az, hogy az általánosan értelmezett „federal” vagy „covenant theology” Angliában az 1570-es évekre országszerte elismertté vált a hittudományban, javarészt a kontinens német és németalföldi teológiai iskoláival fenntartott élénk szellemi kapcsolatoknak volt betudható. Az viszont, hogy főleg az Újvilágban hamarosan nagy karriert befutó cselekedeti szövetség teológiai rendszere angol teológusok, méghozzá angol puritánus teológusok munkája, legalább ennyire vitathatatlan. Ennélfogva ezen a ponton nem is kívánok vitába szállni McGiffert-tel, aki négy „nagy” puritán hittudóst nevez meg, akiknek nevéhez a „federal theology”-n 10 McGiffert 1982, 466. n Uo. 464. 376
