Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Radó Bálint: A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában
Radó Bálint A foedus operum tantételének útja a szövetségi teológiában A szélesen értelmezett szövetségi teológia mindenkor elsődlegesen a protestantizmus helvét irányzatának volt sajátja. A szövetség gondolata szoros kapcsolatban áll a pre- destináció tanával. Mivel mindenekelőtt a megigazulás kérdésköre foglalkoztatta a hittudósokat, többségük sokáig csak a kegyelmi szövetségről értekezett, ideértve a reformáció és a konfesszionális orthodoxiák korát egyaránt. Nemzedékeknek kellett eltelniük, amíg a foedus gratiae mellett a foedus operum gondolata a maga jogát elnyerhette. A továbbiakban a szövetségi teológia, kiváltképp a cselekedeti szövetség első protestáns képviselőit kívánom „nyomon követni”. Lyle D. Bierma1 1990-ben napvilágot látott tanulmánya két neves német teológia-történész munkájára összpontosít. E két „nagy név” Heinrich Heppe2 és Jürgen Moltmann.3 Munkáik pontosan száz esztendő eltéréssel jelentek meg, 1857-ben és 1957-ben. Heppe tézisének lényege, hogy a korai „kálvinista” szövetségi teológia azzal a nyilvánvaló céllal született meg, hogy a Kálvin és utódai által kifejtett „szigorú, durva” predestinációs hittudomány ijesztő „nyerseségén” enyhíthessen.4 Ezzel nem csupán Bierma száll vitába, hanem - kellő alázattal felsorakozván - magam is, hiszen meggyőződéssel vallom a predestináció és a szövetségi teológia „kompatibilitását”. Mindenesetre Heppe mindvégig kitartott azon meglátása mellett, hogy a szövetségi hittudomány lényegében a predestináció tanának mitigációja. Heppe nagy figyelmet fordított a „legnagyobbak” közül való Olevianus, Cocceius, Hyperius, továbbá Boquinus és Ursinus munkáságának említett szempontú tanulmányozására. Bierma megjegyzi, hogy Heppe az üdvösség kérdésében szinergista nézetet vallott.5 Ugyancsak Bierma emeli ki, hogy a kegyelmi szövetség, a hívőknek Krisztussal való misztikus egysége és a „perseverance of saints”, azaz - teszem hozzá - az általánosan ismert perseverentia sanctorum, amely a kegyelem ellenállhatatlanságával és elveszít- hetetlenségével szoros kapcsolatban áll, „a régi német református dogmatika szívét” jelentette.6 Az, hogy az általánosan vett szövetségi teológia a kontinensen született meg, nem képezi vita tárgyát. Elsősorban és először a heidelbergi és herborni német refor1 Bierma 1990,453-462. 2 Heppe 1857. 3 Moltmann 1957, 295-318. 4 Bierma 1990, 453. 5 Uo. 454. 6 Uo. 454. 374
