Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950)
Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950) Bőséggel érkeznek a hivatalhoz a különböző helyi pártszervezetektől tisztogatást sürgető feljelentések. Ezek egy része a nagyobb nyomaték kedvéért a minisztériumon, ill. a pártvezetőségen keresztül landol. A vádak szinte egybehangzóan a politikai alkalmatlanságról szólnak az érintettek nemzetiségi és családi származása miatt. Van itt sváb, bankigazgató lánya, nyugalmazott jegyző lánya, pap felesége, birtokkal rendelkező stb. A felülről jövő utasítás nélkül is megbízható munkatárs a személyügyi előadó, aki igazgatókat vált le, tanárokat áthelyez, „a többit elkaptam, utasítottam a további viselkedésről”.28 Sajnos, nem nevezhetők szórványnak a meglehetősen primitív fogalmazási és helyesírási készségről árulkodó, de annál nagyobb osztályharcos öntudatot sugárzó feljelentő elvtársi magánlevelek. Ide sorolhatók a felbujtott szülők vádaskodó akciói a már fakultatív hittanórákat tartó papok ellen. Ez akár hosszabb elemzést is kínálna. Nem szabad megfeledkezni azonban az iskolai párttitkárokról, a kommunista pedagógus kollégákról, akik nem egyszer állították fegyelmi vizsgálat elé tanártársukat. A politikai hatalom iskolában végzett tisztogató ámokfutásának talán legsérülékenyebb áldozatai a diákok lettek. Áldozatoknak kell tekinteni őket, holott tudjuk, voltak haszonélvezői és vesztesei egyaránt. Az amorális eszmerendszer a jellemek különbözőségét kihasználva tudott többeket megtéveszteni, megvezetni. Olykor csak egyszerűen megtévedtek, és leginkább, kényszerhelyzetbe hozott tanúként nem mérték föl osztálytársaik, diáktársaik meghurcolásában való aktív közreműködésük erkölcsi súlyát. A másik oldalon pedig ott vannak a megbélyegzettek, a sok esetben derékba tört fiatal életek, akik nem adták el lelkűket egy tál lencséért. A származási besorolás alapján amúgy is sokan kerültek hátrányos megkülönböztetésre, esetenként finoman fogalmazott „szelekcióra”. De van több a levéltári források között, amikor államrend elleni bűntényig nagyítva, a rendőrség és a nyomozó hatóság bevonásával precedens értékű ügyeket kreáltak, amiken keresztül érvényesült a kollektív megfélemlítés is. Álljon itt példaként annak a B. Gyula pécsi lajosista nyolcadikos, tehát érettségi előtt álló diáknak a tortúrája, aki „a nyomozó szervek egybehangzó véleménye alapján [...] bizonyult a reakciós eszméket terjesztőnek”. A jegyzőkönyv alapján látható, hogy milyen éretten utasította vissza a koholt vádakat az ellene folytatott eljárás során. Ugyanakkor felmerül a kérdés, milyen erkölcsiségű volt az az M. József osztálytárs, meg a többi diáktanú, akik vallomásukkal erősítették a vádat, mondván: „állandó antidemokratikus megjegyzéseivel az osztály hangulatát kedvezőtlenül befolyásolja”. Végezetül a minisztérium is megerősítette az ország összes középiskolájából való kizárását.29 Az erőszakkal elért pozíciók alapján önelégültségről árulkodnak az iskolai helyzetelemző dokumentumok. Ez olvasható ki például az Állami Nagy Lajos Gimnázium tantestületi értekezletének jegyzőkönyvéből: „Fegyelmi állapot: javulás tapasztalható. [...] az antidemokratikus érzésű elemeket a második félév elején iskolánkból eltá28 Uo. 1948-50. 2620/9-50. 202. sz. doboz 29 Uo. Levelezés 1948-49. 2431/48-49. 266
