Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950)
Kalász Gyula: „Itt rakjuk le a szocializmus alapjait”. Az osztályharc az iskolában (1945-1950) az éppen küszöbön lévő karácsony „vallásosnak álcázott” cselekményeitől eltiltani a diákságot. Mint említette, külön felelősség az igazgatóé, hogy az újsütetű Diákszövetségen kívül az ifjúságot összefogni akaró hitbuzgalmi szervezetek ne működjenek.21 Hogy a Diákszövetségnek milyen súlyú szerepe volt az iskolákon belül folyó osztályharcban, arra jó példa a már idézett kaposvári gimnázium egy dokumentuma. Az inkriminált levél tartalmazza a Táncsics Mihály Gimnázium kommunista aktívája és Diákszövetségének határozatát (!), melyben lemondásra szólítják fel saját tanár vezetőjüket, dr. B. Gézát. Az indoklás a már dagadó öntudatot tükrözi: „Máma egy tanácsadó tanárnak feltétlen kötelessége forradalmi szellemet bevinni az ifjúság közé”. És a világ legtermészetesebbje, hogy a tanár úr lemond, amit a hivatal helyeslőén elfogad.22 Egyértelműen rendszerszabatos, hogy a politizáló iskola fogja megtermelni a jövő káderpolitikusait. Az új, munkás-paraszt értelmiségi politikai elit kinevelése első számú napiparancsként értelmezhető. Ilyen direkt vezérléssel született meg például a frissen államivá vedlett pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban Révai József által, a VKM 51.700/1948. számú rendeletére az ötletgazdáról elnevezett „Révai osztály”.23 Ezen a ponton az irányítási rendszer karakterét is érdemes láttatni. Nem is leplezett formában rajzolódik ki, hogy az egész oktatási szerkezetre érvényes a kettős irányítás. Egyik ágon kezdetben még a megörökölt tankerületi igazgatóság, majd a megyei, városi, illetve községi tanácsok keretében működő művelődési osztály. A másik - és itt lesz mindig a „causa finita” -, az adott helyi pártbizottság, mint irányadó és ellenőrző szerv. Hogy a kézi vezérlés mennyire konspirativ, annak bizonysága egy, miniszteri tanácsostól származó utasítás, hogy a bizalmas értesítéseket és az ezekre adott válaszokat a hivatal nem iktathatja.24 Ebben a felállásban találkozunk Pécsett olyan igazi kipróbált harcosokkal a tanügy élén, mint M. József asztalosból avanzsált művelődési osztályvezető, vagy W. Aladár forradalmár bányász, személyügyi osztály- vezető, mint a munkásosztály képviselői. Velük egy követ fújnak a pedagógiai végzettségű Cs. Gyula igazgató, megyei pedagógus szakszervezeti titkár, illetve a határon túli magyar területről érkezett, szovjet nevelésű kommunista M. Gyula iskolai párttitkár, igazgató, tanfelügyelő. Ilyen miliőben indul be nagyüzemben az intézményellenőrzés, s ennek során a káderjellemzések. A marxista szemlélet mért eszközeivé válik az iskolai dekoráció, a hittanosok kellő redukálása, az igazgató és a testület pártállása. A nagyszámú felügyelői jelentésben szakmai kérdésekkel csak felszínesen találkozunk, helyette a párttal való kapcsolatról, a Szovjetunió megszerettetéséről, a marxi-lenini ideológia kidomborításáról, a „lángelméjű Sztálin” fontosságáról olvashatunk.25 Ritkán, de akad „pozitív” példa. Ilyen magyarórát látott a felügyelő Mánián, 21 Lásd: 2. sz. jegyzet. 5-G-64/48-49. 223. sz. doboz 22 Uo. Levelezés 1948-49. 2278/48-49. 175. sz. doboz 23 Vö. Kalász 2012, 36. 24 Vö. MNL BaML VI. 501. a. Pécsi Tankerületi Főigazgatóság iratai 1949-50. 4575/1949-50. 210. sz. doboz 25 Lásd: 1. sz. jegyzet 264
