Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog
Hautzinger Zoltán: A fejedelmi katonai büntetőjog A fejedelmi katonai büntető jogalkotás kezdetleges lépései és a fejedelmi katonai büntetőjog Magyarországon a katonai büntetőjog fejlődésére egészen a török térhódításáig, a Szent István-féle államszervezet általános és egyenlő honvédelmi kötelezettségének - a későbbi adományrendszer idejében is fennállott - követelménye volt jellemző, amely szerint minden szabad, illetve nemesi birtok tulajdonosa köteles volt az ország védelmére katonai szolgálatot vállalni. Ez az elv pedig már önmagában kizárta azt, hogy a magyar katonai büntetőjog olyan mértékben fejlődjék, mint az egyes nyugati államok zsoldos vagy toborzott csapatainál hatályos büntető normák, hiszen valójában az állandó hadseregek szervezésével állt elő annak szükségessége, hogy a katonai fegyelmet és harckészséget külön erre vonatkozó, speciális hadi szabályok tartsák fenn.3 A katonai büntető-igazságszolgáltatás a 17. század végéig is az egyes - általában a múltban már megismert katonai életviszonyokra alkotott - törvények szintjén maradt, továbbra is külön törvénycikkek szóltak a katonák által elkövethető bűncselekményekről, illetve a bírói hatalom ellátásáról. A magyar katonai büntető-igazságszolgáltatás történetében az igazi áttörést az ún. fejedelmi katonai büntetőjog jelentette. A Bocskay István korában megkezdett, és a csúcspontját II. Rákóczi Ferenc fejedelemsége idején elérő jogalkotási folyamat figyelemre méltó eredménye az volt, hogy a korábbi egyes represszív tartalmú normatívákat - összegyűjtve és kibővítve, az egyes normasértések mellé minden esetben szankciót rendelve -, egységes szerkezetbe foglalták. Bocskay István „Erdély és Magyarország Felséges Fejedelem” 1606. évi hadi fegyelmi szabályzata már a preambulumában kinyilvánítja legfontosabb célját, egy egységes fegyelmi útmutató kiadását.4 A tizenegy szakaszra osztható szabályzat sok tekintetben megvilágítja Bocskay hadseregének fegyelmi és büntetőjogi viszonyait, valamint a parancsnoki hatalom természetét.5 A fegyelmi hatalmat csak az a kapitány vagy hadnagy gyakorolhatta, aki a legfőbb hadúrnak (fejedelemnek) hűségesküt tett. Ez azonban nemcsak morális jogalapot, hanem kötelezettséget is jelentett, tekintettel arra, hogy a többségében büntető anyagi jogi szabályokat összefoglaló regula nem3 Györffy 1925, 97. 4 „Mivel hogy ezideig, miolta az Isten ezt a hadakozást az ő nevének tiszteletére és szegény hazánknak helyében hozására támasztotta, az hadaknak sok különb-különbféle állapotja miatt semmi jó rendtartás az hadakozó nép között nem lehet, kihez képest sem Ő Felségének sem utána való generálisoknak és kapitánoknak módjok és autoritások nem lehet, sem az vitézlő népnek rendtartásában, sem a dolognak lecsendesítésekben, kik miatt a sok hallhatatlan panaszok mind Ő Felségét szüntelen érték, mind pedig kaptányokat, immár mostan hátra hagyván és semmivé tévén minden ezelőtt végezeteket, mód nélkül való rendtartásokat, hogy ennekutánna mindenek jobb módjával és rendtartásával legyenek, tetszett Ö Felségének és az országnak és a vitézeknek közönségesen, hogy ezután a hadakozó vitézek között ilyen rendtartás legyen, az mint rend szerént következnek.” 5 Cziáky 1924, 53. 211
