Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gyánti István: Egy hírlapíró levéltáros emlékére. Földvári Mihály (1858-1944) életrajzi vázlata
Gyánti István: Egy hírlapíró levéltáros emlékére. Földvári Mihály (1858-1944) életrajzi vázlata Feiler 1903 februárjában Földvárira magyarosította nevét,21 és - Németh Bélával együtt - a századforduló névmagyarosítási mozgalmainak lelkes helyi támogatójaként az idegen családnevűeket ostorozó, a névmagyarosításra buzdító cikkeket írt a Pécsi Naplóba.22 A következő évben elbúcsúzott Pécstől és Baranyától, és Szekszárdra költözött, mivel 1904. július í-jétől főlevéltárnoki kinevezést kapott Tolna vármegye levéltárában.23 Hírlapírói tevékenységét itt is folytatta: 1904. július 10-től a Tolnavármegye (később Tolnavármegye és a Közérdek) című lap főmunkatársa, emellett a Magyar Távirati Iroda megbízott helyi tudósítója volt. 1905-ben házasságot kötött a nála húsz évvel fiatalabb Fischof Flórával (1878- 1944). A házasságából két leány született: Borbála Márta (1906) és Erzsébet Klára (1907). Szekszárdon tevékenyen részt vett a társadalmi életben. Szerepet vállalt a szekszárdi kisgazdák egyesületének irányításában, megalakította a kisgazdák bérlőszövetkezetét, amelynek évekig igazgató pénztárosa és jegyzője volt. A józsefpusztai bérlőszövetkezet tagjaként 60 holdon gazdálkodott, valamint két szőlőbirtok tulajdonosa volt. Földvári Mihály pályájában a törést a Tanácsköztársaság kitörése után bekövetkezett események okozták. A proletárdiktatúra alatti szerepét a perújrafelvételét tárgyaló, 1924 és 1932 közötti iratokat összegyűjtő levéltári anyagból rekonstruálhatjuk. Az egyes tanúvallomások és nyilatkozatok alapján azt feltételezhetjük, hogy a kom- mün idején a Tolna megyei hivatali értelmiség kényszerpályára került. Földvári főle- véltárnokként és az 1919 januárjában induló Tolnamegyei Közlöny főmunkatársaként nem vonhatta ki magát az események forgatagából, habár az kiviláglik, hogy nem szimpatizált az új rezsimmel. Érzelmeit jól jellemzi az alábbi nyilatkozat: „A kom- mün kitörése Szekszárdon egy héttel megelőzte a fővárosit, és Földvári Mihály, aki nem tudta elviselni, hogy a szekszárdi csőcselék ellenállás nélkül tudta hatalmába keríteni a vármegye székházát és a hatalmat, azt kívánta bizalmas megbeszélésen a szekszárdi kisgazdák vezetőitől, hogy embereljék meg magukat, és 50 megbízható hadviselt kisgazdával tisztítsák meg a betolakodottaktól a vármegye székházát és állítsák vissza a törvényes rendet.”24 Egyes utalások alapján azt látjuk, hogy a szekszárdi direktórium vezetői ellenszenvvel tekintettek a polgári értékrendet képviselő Földvárira, „és őt mint háztulajdonost, szöllőbirtokost, bérlőt „burzsuj”-nak tekintették”.25 21 MNL BaML IV. 1406. f. Pécs Város Tanácsának iratai. D-3231/1903. A névmagyarosításról a helyi napisajtó is beszámolt: Pécsi Napló, 1903. február 24. 2. 22 Nagy 1996-1997, 192. 23 Pécsi Napló, 1904. június 10. 4. 24 MNL BaML VII. 2. b. Pécsi Királyi Törvényszék iratai. 5064/1931. Fischof Sándor nyilatkozata. Szekszárd, 1931. december 7. 25 MNL BaML VII. 2. b. Pécsi Királyi Törvényszék iratai. 5064/1931. 197
