Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Gőzsy Zoltán: Az 1765-1766-os baranyai parasztmozgalom elterjedésének okai
Gőzsy Zoltán: Az 1765-1766-os baranyai parasztmozgalom elterjedésének okai A krízisek kezelésénél felmerülhet a régi, a korábbi rend visszaállítása, vagy egy új rend kialakítása. Mindkettő esetében fontos az akteur-szerep: ki tudja érdemben a rend visszaállítását vagy egy új struktúra kialakítását megtervezni és levezényelni. Az 1765-1766-os parasztmegmozdulásokban tetten érhető ennek a kérdésnek a megoldatlansága és feloldhatatlansága. Egyrészt a jobbágyok és a birtokosok a régi rend visszaállításához ragaszkodtak, de a régi rend értelmezésében homlokegyenest mást gondoltak. Az is fokozta a bizonytalanságot, hogy míg a parasztok és a birtokosok a régit kívánták visszaállítani, addig az uralkodó olyan úrbéri rendezésben volt érdekelt, amely tartalmazza a hagyományos elemeket, de már új szempontokat is beilleszt. Másrészt a megoldást minden érintett fél az államtól várta, ám a kormányzat igen lassan, és kevéssé egyértelműen cselekedett. Miközben azon a vármegyén keresztül kívánta végrehajtatni a rendeletéit, amelyet a parasztság kevéssé tartott hitelesnek és kompetensnek, a paraszti deputációk révén közvetlen kapcsolatot tartott a parasztsággal is. A krízis kezelésének elhúzódása jelentős mértékben hozzájárult a bizonytalansághoz és a rend kezelésének elodázásához.29 Ez a bizonytalanság eredményezte azt leginkább, hogy a vármegye és az uradalmak igen sematikus, kevéssé kompromisszumkész, és általában nem életszerű válaszokat adtak a kihívásokra. Ebben a tekintetben a baranyai helyzetet igen jól példázza Nagy János Hojtsy Mihálynak 1766. június 20-án írt levele. Az alispán elküldte a szolgabírónak azokat az intéseket, figyelmeztetéseket, amelyeket a mágocsi, hajmási és bakócai jobbágyoknak címzett azok elégedetlenségei miatt.30 A szolgabíró kötelessége szerint kiment az említett helységekbe, és hivatalosan ismertette a megyei iratot. Közölte velük, „hogy az Uraságnak és azok Tisztjeinek engedelmeskedgyenek és robotoljanak, s ilyen dolog idejében az Uraságaiknak az szükséges munkákat végben vigyék”. A figyelmeztetéseket az úrbéres ügy széleskörű kivizsgálása után fogalmazták meg. Ehhez képest nem láthatunk semmiféle kompromisszumkészséget, az alispán álláspontja szerint a jobbágyoknak minden tekintetben alá kell rendelniük magukat a birtokosok elvárásainak. A szolgabíró sematikus szavaira a mágocsiak hasonló cizelláltsággal azt felelték, hogy ők „egyáltalán nem dolgoznak”. A helyi bírók és az esküdtek azt közölték, hogy „a kösséget nem is merik az illyetén robotra vagy munkára izgatni, s erőltetni, félvén, hogy ne obrualtassanak31 általak, füzetésért mindazonáltal dolgoznak”.32 Egy további esettel mutatnék rá a kölcsönös „meg nem értésre”. Nagy Ferenc a pécsi papi szeminárium növendékeként (1760-1764) igen jó tanulmányi teljesítményt nyújtott, vizsgáit átlag feletti eredménnyel, jól és könnyedén (bene et prompte) végezte.33 Először Aparra, majd 1766 áprilisában Kónyira került plébánosnak, éppen 29 Gőzsy-Seewann 2015,129-130. 30 Admonitio colonorum Mágocsiensium et Hajmasiensium; Admonitio Bakoczaiensium. PEL 1766. 129. 31 Itt: elnyomattassanak. 32 PEL 1766. 129. 33 PEL 1761.68. 177
