Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)

TANULMÁNYOK - Dobos Gyula: Egy politikai karrier története. Perczel Béla I. (1819-1888)

Dobos Gyula: Egy politikai karrier története. Perczel Béla I. (1819-1888)

lemondásának elfogadásával egyidejűleg „korábban kifejtett buzgó és sikeres tevékenységéért” valóságos belső tanácsossá nevezte ki.32

A lemondás elfogadása nem jelentett visszavonulást, hiszen azonnal kinevezést kapott a curiai semmítőszék alelnöki teendőinek ellátására.33 Ez a hivatali megbízás évi 6000 forint javadalmat, és 1000 forint lakbér-hozzájárulást jelentett.

Több lap is foglalkozott a miniszterváltással. A véleményt legtömörebben talán az Ellenőrben olvashatjuk: „Perczel elment, Pauler jött. További megmaradását az igazságügyminiszteri székben mindenki szívesen üdvözölte volna. Alatta vett nagy lendületet igazságügyi szervezkedésünk. A létrejött müvek mind megannyi emlékoszlopát képezik kormányzatának. A félbe maradt alkotások pedig tanúskodni fognak jó szándékáról, tetterős kezdeményezéséről. Perczel megy az ország egyik legelőkelőbb bírói székébe, hol bár szintén terhes, de kevésbé fárasztó munka vár rá.”

Évekig alelnöke, 1883-tól másodelnöke, majd 1884-től elnöke volt az ország első bíróságának.34 Ezen időszak alatt „az egyénisége iránti tisztelet és bizalom fokozódott”. A magyar közéletben komoly tekintélynek örvendett. A Curia elnökeként, hivatali funkciójából adódóan tagja lett a főrendiháznak. A Magyar Igazságügy című havi folyóirat 1885-ös januári füzetéből idézünk: „A curiai elnökség azon férfiúnak jutott, kinek nagy érdemeiről csak nem rég volt alkalmunk megemlékezni, mikor a fejedelmi kegyelem egy fényes nyilvánulása bizonyította, hogy Perczel Béla bírói tevékenységéről legfelsőbb helyen éppúgy vélekednek, mint jogász körökben s jogkereső közönségben. Perczel előléptetése a funkciók tekintetében reá nézve nem jelent változást, már két éve, Majláth halála óta végzi az elnöki teendőket, s végzi oly módon, hogy a Curia szellemi színvonalának folytonos emelkedése volt konstatálható. Perczel nem szorítkozott az adminisztrációra, becsvágya nem engedte meg, hogy munkássága a törvénykezés érdemére ki ne terjedjen. Alig tévedünk, ha feltételezzük, hogy különösen a büntető osztály teljes ülései ezentúl sem fogják nélkülözni kitűnő vezetését.”

Amikor 1884 októberében, addigi tevékenysége elismeréseként, Ferenc József a királyi vaskoronarend első osztályának csillag kitüntetésében részesítette, a megjelent lapok kivétel nélkül osztatlan tetszéssel nyugtázták az eseményt.35 A Jogtudományi Közlöny cikkírója szerint a jogászkörök azért örültek e kitüntetésnek, mert a bírói kar legszimpatikusabb tagja kapta, akinek vezetése alatt a Curia „egyedül a cassatio36 jogának szigorú gyakorlása által is évről-évre többet lendít az alsó bíróságok szellemén, mint az igazságügyi közigazgatás és törvényhozás együttvéve”. A Nemzet cikkírója azon ritka kitüntetésnek tartja, amely ellen senki sem ágál.

32 MNL TML XIII. 14. Perczel család iratai. Perczel Béla I. iratai 1878. június 30.

33 Kelet Népe, 1878. július. A hivatalos esküt július 4-én tettele. Majláth György országbíró helyetteseként töltött be funkciót.

34 MNL TML XIII. 14. Perczel család iratai. Perczel Béla I. iratai: 1884. november 24.

35 Uo. 1884. október 14.

36 (cassatio = megsemmisítés) Bírói ítélet megsemmisítése.

132