Gyánti István: Tanulmányok Ódor Imre emlékére (Pécs, 2018)
TANULMÁNYOK - Cserna Anna: Ideák és kétségek. Hainer Ignác törvénygyakornok naplója 1837-ből
Cserna Anna: Ideák és kétségek. Hainer Ignác törvénygyakornok naplója 1837-ből foglalható össze életcélja és életfelfogása, mindez a naplója bevezetéséből nyilvánvalónak tűnik. A naplóját az „Isten vélem” megszólítással és Vörösmarty Mihály Szózatának kezdő versszakaival indította. Úgy vélte, a nehézségek leküzdésében elsősorban a keresztényi hit hívható segítségül, hogy a „Mindenható Atyában való reménység tartja még fent az Embert”. A keresztényi hitéből fakadóan azzal a reménnyel indult felnőtt életének, hogy hazájának megfeleljen, a hazájáért jót cselekedjen, és élete végéig ebben az országban találja meg a boldogulását. A családi kapcsolatok megléte, a baranyai vármegyei elitben számon tartott anyai rokonsága ellenére sem volt zökkenőmentes a pályakezdése. 1838-ban királyi hites jegyzőként a személynök mellett folytatta joggyakorlatát Pesten, majd alkalmazása veszélybe került a személynök személyében történt változás miatt. Bizonytalan helyzetében apja jó barátjához, Felsőbüki Nagy Pálhoz fordult, aki nem igazán tudott segíteni. így az új személynök mellett továbbra is Pozsonyban nyert alkalmazást. 1840-ben tette le az ügyvédi vizsgáit. Az újonnan felállított váltótörvényszéknél, illetve Pécsen hivatali állást szeretett volna, amihez volt munkaadója, Szerencsy személynök támogatását kérte. Ez sem sikerült számára, így ügyvédként próbált szerencsét Pécsen. Most is a mindig segítőkész anyai nagybátyja egyengette az indulását. Úgy 1843 körül már kiépült a klientúrája, és több tekintélyes család ügyvédjeként már ismert. Az anyagi körülményei konszolidálódtak, társadalmi helyzete stabilizálódott, és házasságra is gondolhatott. 1845-ben vette feleségül Barthos Etelkát, aki szintén uradalmi tisztségviselő családból származott. Ugyanezen években kezdett politizálni is, a liberális eszmék terjesztésében nagy szerepe volt Hainer Ignácnak és barátainak, egykori joghallgató társainak. A konzervatív vármegyében ez az ifjú értelmiségi kör politikai vezető szerephez nem jutott. Egyletekben valósították meg elképzeléseiket. Hainer Ignác a kaszinó életében, illetve minden olyan vállalkozásban részt vett, amely az ország fejlődését szolgálta, az 1844-ben alakult védegyletben a jegyzői tisztséget töltötte be. Neveltetéséből, családi tradíciókból következően a hagyományos keretek közötti politizálás híve, a reformok támogatója volt.8 A nemzeti politikáról vallott nézetei alapján elfogadta 1848 eseményeit, a márciusi forradalmat és a szabadságharcot. Tisztában volt a változások bekövetkeztével, de a személyes körülményeire való kihatást nem mérte fel. Ugyanis 1847-ben elvállalta gróf Batthyány Kázmér rohonci uradalmában az uradalmi ügyészi tisztséget. A jobbágyfelszabadítással az úriszékek is felszámolódtak, és ennek nyomán sok-sok uradalmi tiszt került létbizonytalanságba. Hainer Ignác viszonylag szerencsésnek mondhatta magát, legalább is az adott pillanatban, mert a gróf magántitkáraként alkalmazta. 1848 napjaiban Batthyány Kázmér Baranya vármegye főispánja és kormánybiztosa mellett ismét aktív szerepkörbe került. Még elkísérte munkaadóját Debrecenbe, ám a gróf újabb megbízatásakor csalódottan visszatért családjához, már nem tudott hinni a szabadságharc győzelmében. A visszavonulását a császári hatóságok nem méltányolták, 1849 márciusában letartóztatták. Nem ítélték el, de nem feledték a reformko8 Glósz 2014a, 46-48. 117
