Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
dákat, ezért óva intette a hívőket a csodák utáni vágyakozástól, mivel szerinte ezzel az ördög előtt nyitják meg az ajtót. Tagadta a hitből történő természetfeletti gyógyulás lehetőségét is. Ezen elvek egyre nagyobb térnyerése sokak szerint a reformáció gyengüléséhez és a rekatolicizmus előretöréséhez is nagyban hozzájárult. Reformáció és boszorkányhit Varázsló asszonyt ne hagyj életbenP — olvashatjuk Mózes második, a kivonulásról szóló könyvében, — azaz, aki az ördöggel paktumot köt, annak halállal kell lakolnia. Feltételezhetően 1275-ben a franciaországi Toulouse-ban23 24 zajlott az első boszorkányper, majd 1484. december 5-én VIII. Ince pápa25 hírhedt Summis desiderantes affectibus (Minden sóvárgással)26 kezdetű, Boszorkánybulla néven ismertté vált rendeletével kezdetét vette a boszorkányüldözések korszaka. Innen már csak egy lépés választott el attól, hogy 1487-ben a pápa által megbízott két domonkosrendi inkvizítor, Heinrich Kramer27 és Jakob Sprenger28 megírja a Malleus maleficarum29, vagyis a Boszorkányok pörölye című művet, amelynek már a bevezetője kereken kijelenti, hogy a legnagyobb bűnök egyike nem hinni a boszorkányok létezésében. A könyv felsorolja a boszorkányok által használt varázsigéket és megigézéseket, emellett megdöbbentő részletességgel ecseteli a boszorkányokon alkalmazott kínzómódszereket. Ennek hatására a 18. század végéig több százezer, egyesek szerint több mint kétmillió áldozata volt a boszorkánypereknek. A katolicizmus számos pogány rítust, ünnepet és mitológiai alakot olvasztott magába. Mivel a római katolikus egyházhoz csatlakozó népek erőteljesen ragaszkodtak saját pogány tradícióikhoz, az egyház igyekezett minél több pogány rítust átemelni az új vallásba. Ugyanakkor élesen szembefordult azokkal, akik a katolikus egyház szervezeti keretein kívül, annak jóváhagyása nélkül végeztek mágikus szertartásokat. Világosan kikötötték, hogy csakis a római egyház képviselői végezhetnek a természetfölöttivel kapcsolatos szertartásokat. A római katolikus egyház a papi cselekményeken kívüli csodatételeket tiltott „fekete mágiának”, az ördög művének tartotta. A reformátorok viszont a középkori egyház „fehér mágiáját” is „bálványimádásnak” tekintették, mint minden olyan gondolatot 232Móz 22,18. 24Toulouse: város Dél-Franciaországban, a Garonne-folyó partján. 25 VIII. Ince (eredeti nevén Giovanni Battista Cibo) (1432-1492) pápa 1484—1492-ig. “Summis desiderantes affectibus: Minden sóvárgással. 27 Heinrich Kramer (1430?—1505) tiroli dominikánus szerzetes. DEUTSCHE BIOGRAPHIE. 28Jacob Sprenger (1436—1495) kölni dominikánus szerzetes. DEUTSCHE BIOGRAPHIE 29Malleus maleficarum (Boszorkánypöröly): Rövid idő alatt a boszorkányüldözés kézikönyvévé vált. A könyv fél évszázad alatt kb. 30 kiadást ért meg, latin eredetiből számos európai nyelvre is lefordították, s egy korai kiadása a kalocsai érseki könyvtárba is eljutott. Bevezetőjében közli a pápai bullát. A könyv 3 fő részből áll: az első a boszorkányok tetteivel, eretnek voltukkal foglalkozik, a második a varázslás eszközeit és formáit mutatja be, a harmadik tulajdonképpen perrendtartás a boszorkányság bűnében vétkesnek talált személyek vallatásáról, tortúrázásáról és megbüntetéséről. ORTUTAY 1977. 83
