Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
F. Romhányi Beatrix Reform - válság - reformáció. Magyarország kolostorhálózatának átalakulása a 16. században A középkor utolsó évszázada a reformok jegyében telt, legalábbis az elhatározások szintjén. Az 1414-ben kezdődött konstanzi zsinat már jelmondatában is erre utalt: „causa reformationis ecclesiae in capite et membriP', határozatai pedig az egyházi élet teljes reformját célozták, a lelkipásztori munka javításától a papság műveltségi szintjének emelésén keresztül a szerzetesrendek megújításáig. A csaknem húsz évvel később kezdődött, és meglehetősen hányatott sorsú bázeli zsinat a cseh utraquistákkal hozta tető alá 1433-ban a Compactatát.1 A zsinati atyák egy részével kialakuló vita miatt Itáliába áthelyezett zsinat firenzei szakaszában a konstantinápolyi pátriárkával írták alá az 1054 óta tartó skizma megszüntetését célzó uniós bullát (1439).2 A látszólagos siker ellenére — mint utóbb kiderült — a két dokumentum nem ért sokkal többet, mint a papír amire írták. A Compactatát a cseh rendek ugyan ratifikálták, a pápa azonban nem fogadta el, így a későbbiekben a két fél folyamatosan két malomban őrölt, és a probléma „megoldását” végül paradox módon a lutheri reformáció csehországi elterjedése jelentette. A keleti egyházzal létrejött uniót az ortodox szerzetesek kezdettől fogva nem támogatták, és miután 1453-ban az oszmánok elfoglalták Konstantinápolyi és XI. Konstantin halálával megszűnt a bizánci császárság, a szerzetesek álláspontja jutott érvényre. A kudarcot azonban nyugaton csak majd száz évvel később vették tudomásul. Az utolsó, még a középkori egyházi reform megvalósítását célzó zsinat az 1512-ben összehívott V. lateráni zsinat volt, amely éppen 1517-ben szakadt meg.3 A zsinat kevés eredményt hozott, s főleg kevés olyat, amivel a reformok hívei Európa-szerte elégedettek lehettek volna. Azon túl, hogy elítélték a bázeli szakadár zsinat által elfogadott dogmát a konciliarizmusról és megerősítették a pápai főhatalmat, a zsinat rendelkezett a vallásoktatásról és a homília megtartásának módjáról. Az első kettő a katolikus egyház számára, a második két kérdés viszont az összes felekezet számára központi kérdés volt és maradt a Reformáció idején is. A konstanzi zsinat a papság műveltségi szintjének javítását is célul tűzte ki. Az erre vonatkozó rendelkezések hatására az egyetemjárás fellendült, új egyetemek alakultak és régiek kaptak ismét erőre. A teológia mint tudomány művelése azonban ebben az időszakban szinte teljesen a koldulórendek kezébe került. A legtöbb egyetemen a teológiai karok oktatói és hallgatói egyaránt koldulórendi szerzetesek voltak, több he' ÍMAHEL 2011. 163. 2 Geanakoplos 1955. 324-346. 3Fifth Lateran Council, 1512—1517 A.D. II IntraText Edition CT, Éulogos, 2007. http://www.intratext.com/IXT/ENG0067/_INDEX.HTM [2019.03.31.] 51
