Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
A zsűri úgy vélekedett, hogy bár az 52. számú terv teljesen megfelelt a kívánalmaknak, de csak építészeti szempontból, ugyanakkor szobrászilag igen nagyra értékeli a 41., 26., 18. számúakat is, a végső döntést a kivitelezésre a Bizottságra bízza. Az Emlékmű Bizottság a kiemelt három művészt szűkebb pályázatra kérte. Indoklása szerint: mi benyomásainkat illeti, melyeket bármelyikünk érethet, vagy aggokat az érméseket, amelyek városunkban napvilágot láttak, és megjelentek az újságok oldalain, vagy nekünk címlett aláírt, illetve névtelen levelekben, ezek meglehetősen összetettek. Bizonyára észrevették, hogy nagy csodálat nyilvánult meg a 18. sz mű iránt, mely egy magyar művész Horvai János alkotása. Van ebben a tényben valami, amit figyelembe kell venni, mivel ez az érzés még azpk között is megnyilvánul, akik a leghatározottabban kiállnak az 52. sz terv mellett. '42 Horvai alkotása nem csak meglepte a szoborbizottságot, a pályaművek ideiglenes kiállításának látogatóit, hanem meg is döbbentette, ismét ráébresztette a kálvin reformáció jellegére, lényegére. Kálvin születése 400. évfordulóján ünnepelni akarták a nagy, vallási reformátorokat: a Bibliát, Isten igéjét középpontba állító Luthert; a reformációért fegyverrel is harcolni kész, csatában elesett Zwinglit; a protestáns egyházat demokratizáló Kálvint; Coligny-t a francia hugenották mártír vezérét; az üldözött hugenottákat fejedelemségébe befogadó Frigyes Vilmost; a Kálvin alapította genfi egyetem első rektorát; Teodor Bezát és a többieket is, mind, az egyházat, országot teremtő hőseit a keresztyén hitnek. És mit tárt eléjük egy számukra addig ismereden magyar szobrász? A valamennyiük fölé magasodó, a mennyei Atyához, a világmindenség urához áhítattal tekintő Jézus Krisztus alakját. Az egyetlen közbenjárót a küzdő, de mégis gyarló ember és a Mindenható közt. Az emlékművön szereplő reformátorok mindegyike csak azért érdemesült a megörökítésre, mert Jézus Krisztus tanítását szolgálta: „Ügyek a Krisztusban. ” Egyenes tartású, bátor kiállású, kemény tekintetű egyéniségeket vártak, és mivel szembesültek? A mindennapok küzdelmében gondolkodó, töprengő, a kálvini demokratikus eszme jegyében egymáshoz simuló, egymás karjába is kapaszkodó, támogató fejedelemmel, prédikátorral, hadvezérrel, teológussal, a társadalom legkülönbözőbb rétegéből eggyé kovácsolódott csoporttal; a hitért mindenre kész élete végére ért, testileg megtört ünnepelttel. És mindezt kitől? Egy igen kemény római katolikus magyar városban született, nevelkedett, a bécsi akadémián tanult, addig hazájában többektől is csak félvállról vett katolikustól, aki sok „beavatottnál’ jobban, mélyebben megértette, átérezte a kálvini „igaz ” A 19. sz. vége, 20. sz. eleje a művészeti irányzatok, stílusok gyarapodásának, az „izmusok” kibontakozásának, terjedésének időszaka. Magyarországon a szecesszió a mindenek feletti, mégis, Horvai alkotásán a díszítő hajlamot nem találjuk. Az egész művön a puritán egyszerűség uralkodik, szolgálva evvel is a kálvinizmust. Kemény, határozott vonalú síkok, éles élek, egymásra helyezett, fölfelé csökkenő szélességű idomok adják az építményt. Szemből a szélső pontok háromszöget adnak. Luther 12 12 Bulletin de l’Association du Monument de la Réformation á Genève. Numéro 4. 2. 470
