Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
5. A reformáció öröksége
Schmelczer-Pohánka Éva Amikor az „inkvizítor” elbizonytalanodik. A tiltott műveket olvasó Domsics Mátyás pécsi kanonok könyvgyűjteménye a 18. század derekán* 1 Domsics Mátyás 1691. augusztus 12-én született a Sopron megyei Körtvélyesen2. Középiskolai éveit Pozsonyban töltötte: 1707-ben syntaxist, majd 1708-ban poétikát tanult. 1714-ben ugyanitt a Szent Imre Szeminárium hallgatója lett. Tanulmányait a megyében dúló pestisjárványok miatt több esetben meg kellett szakítania, így eközben bejárta a megyét és gazdasági-jogi kérdésekkel foglalkozott. 1715. szeptember 15-én a Máriavölgyi Szent Anna kápolnában felvette a bérmálás szentségét a négy kisebb renddel. 1715-ben Budára került és a Széchenyi Szemináriumban filozófiai stúdiumokat, majd 1717-ben Nagyszombatban, a Szelepcsényi Szemináriumban teológiát hallgatott. 1719. március 4-én szubdiakónussá szentelték a szentelei Szent Miklós templomban. Ezt követően június 3-án diakónus, majd szeptember 23-án áldozópap lett. Első szentmiséjét október 22-én celebrálta a galántai templomban. Ezután visszatért tanulmányai befejezésére Nagyszombatba. 1720-ban Domsicsot Szklabonyára, majd 1721-ben Földvárra nevezték ki, végül 1726- ban került a pécsi egyházmegyébe, mint tamási plébános. Itt egy személyben kerületi esperes is lett Ireg filiálissal. Tamásit prefektusával való személyes ellentét miatt elhagyta, de a kerületi esperességet megtartotta, és Iregen telepedett le. Nekilátott Ireg, Tengőd és Kánya füiálisokkal egy új plébánia megszervezésének. 1728-ban Hosszúheténybe helyezték át, majd ugyanebben az évben, szeptember 21-én pécsi kanonokká nevezték ki, de továbbra is Hosszúhetényben maradt. 1729. március 22-től július 13-ig (a Húsvéti ünnepek kivételével: április 4. — május 4.) Nesselrode Ferenc Vilmos püspök (1703— 1732) megbízásából ő végezte el Baranya megyében a katolikus plébániák kánoni látogatását (Canonica 'Visitatio). 1730-ban Pécsre költözött, és átvette a városi plébánia vezetését, amelyről 1733. július 26-án püspöki helynöki megválasztásával mondott le. 1737 májusától általános helynök, szeptember 14-től pedig őrkanonok lett. 'A címben az inkvizíció tágan vett értelmezésére utalunk. Az inkvizítor mint a tévelygő eretnekség kinyomozását elősegítő személy szerepel, aki az egyház belső életét érintő problémákkal, az igaz hit továbbadását akadályozó tényezők felkutatásával is foglalkozik, és fő céljának az eretnek nézetek megtagadását, valamint az igaz hitre való visszatérítést tekinti. zMa Pama/Lajtakörtvélye (Ausztria) Vályi András 1796-ban a következőket írta róla: „Körtvélyes. Párna. Elegyes falu Moson Várm.földes Ura H. Esyterhásy Uraság, és több Urak, lakosai katolikusok,fekszik Köpcsénhe^ 1 mértfóldnyire, Posonyho^ 11/2 órányira, határja kösfps^erű, réttyeinek egy rés^e jó, más rés^e pedig sásos sgénát terem, lajtha vi%e néha elsyokta önteni, fájok és syölejek nints; de vagyonnyaikat jól eladhattyák, és pénsj is jó móddal keresketnek."WkVíl 1799. 439-T40. 423
