Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
A Zoványi Lexikon alapján korai reformátorként jelölt 20 névből 5 kivételével a többség déli, a török által feldúlt, vagy veszélyeztetett területről származott20. Olyan vidékről, ahol hagyományaikban, és személyes vagy családi tapasztalataikban az elmúlt 150 év török háborúi jelentették életük központi szervező kérdését, kihívását. A mohamedán hódításra kellett engesztelhetetlen vagy kiegyező álláspontot kialakítani, de mindenképpen foglalkozni kellett vele. Tehát, mint írtam, a század közepének reformátor értelmisége számára, a középkori Magyar Királyság, Magyarország egy területet és országot jelentett darabokra hullása után is, és mozgásukban gondolkodásukban nem befolyásolta őket. Befolyásolta a reformátor értelmiség gondolkodásának változását viszont az az ütköző zóna, amellyé Magyarország alakult a 1541 után 6 generáció időtartamára. A 15. században felállt Magyarország déli és keleti határán egy olyan védvonal, amely a török tatár népektől óvta az országot. A folyókra, természeti akadályokra, hegyekre épülő, több tagozású várrendszer az Adriai-tengertől indult és az erdélyi hegyekig futott. Ennek a határvidéknek azonban megvoltak a saját mozgástörvényei. A vár és környezete az, ami eltartja a pusztító-védőerőt, a katonaságot. A határ valójában egy intervallum a végtelenségig osztható és kiterjeszthető terület. Az 1000 km hosszú 50-100 km széles határnak is volt határa. Ebben az ütköző- kontaktzónában több mint száz kisebb nagyabb mohamedán és keresztény vár nézett egymással farkasszemet a 15-16. század végén. Több tízezer reguláris katona mellett ennek többszörösét adta mindkét oldalon az irreguláris, gyorsan mozgósítható haderő. Messze a határ előtt és mögött is kapcsolódó, szolgáló társadalom élt, mely az ütközőzónát fenntartotta, az pedig ezt a népességet látta el. A rendszer jegyeit halványodóan hordozva, centrumából kifelé haladt. A vadonná változott tér szakrális rendező pontja vagy inkább pontjai az erődök lettek, amelyek egy határvonallá rendeződtek, időbeli, pedig az apokalipszis, melyet vártak mindennapjaikban. Erre a határvilágra jellemző egy ökológiai különállás. A katonák fő jövedelmi forrása a háború, a zsákmány, a rabtartás. Jellemző az etnikai színesség; ugyanazon etnikum tagjai a határ két oldalán szemben állnak, de kapcsolatot is tartanak egymással. Bizonyos értelemben mindenkor ellentétben vannak az őket irányítani kívánó központi hatalommal. Rendelkeznek különálló világnézeti, teológiai, literátori, jogi sajátosságokkal, a következménye. Ez a zóna mindig konzerváló ja pogány hagyományoknak, de melegágya az eretnek szektáknak is. A határvidék legjellemzőbb tulajdonságait a következőkben láthatjuk: Állandó mozgás a szemben álló felek részéről a hírszerzés Színvonalukra következtethetünk abból, hogy az itt végzett diákok közül nem egy rögtön külföldi akadémiákra mehetett, ahogy Mohács előtt Szfárai Mihály Padovába, vagy később l^askai János Wittembergába. A katolikus vallás szinte megszűnt Baranyában” Benda a század második felében az evangélikusok eltűnésével számol jelzett területünkön, ezt azonban nehezen igazolható, többek közt azért, mert itt csak a 17-18. századi népességi adatok visszavetítésével lehetne számolni, amely nem igazán bizonyító erejűek. BENDA 1995. BENDA 1991. 20 ŐZE 2006. 95-101. 38
