Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)

4. Protestánsok a 20. század második felében

nem tudott jól beilleszkedni. Együttműködve Lay Dezső beosztott lelkésszel esperesi hivatali munkáját igyekezett jól elvégezni. Az állam és egyház közötti megállapodás adta lehetőségeket jól ismerve szorgalmazta az egyházi munkákat, a missziói szolgálatok teljesítését. Nagyréti József szerint Balogh György esperes „érdemei kö%é tartozik, hogy a lelkészeket feloldatta a politikai megfigyelés korlátái alól”. Balogh megszégyenítőnek tartotta, ha egy politikailag megbízhatatlannak tartott lelkésznél a rendőrök házkutatást tartottak, vagy polgári ruhás rendőrök megfigyelték a lelkész igehirdetését.75 A kádári időkben bekövetkezett lelkészcsere igen hasonlított az 1950-es években folytatott szocialista egyházpolitikai gyakorlathoz. A politikai-egyházpolitikai érdek felülmúlt minden más, a személyes lelkészi sorsból, akaratból származó, vagy az egyházközség hívőinek véleményéből, kívánságából származó gondolatot, érzelmet.76

75NAGYRÉTI ms. 22.

76Ezúton köszönöm meg e tanulmány létrejöttéhez nyújtott segítségét Németh Norbertnek, a Pécs- Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztorának, és Jakab Klárának, a Baranyai Református Egyházmegye Levéltára vezetőjének.

385