Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
4. Protestánsok a 20. század második felében
a pártállami diktatúra gyakorlatának megfelelően könnyen semmibe lehetett venni. A gyülekezet és a presbitérium ugyan ragaszkodott 24 éve hűséges szolgálatot tevő vallásoktató lelkészéhez, Dizseri Sándorhoz, és a presbitérium javasolta fizetésének 417 forintról 663 forintra történő emelését.36 Nyáry Pál lelkész és Nagy Ákos baranyai esperes, nagyvátyi lelkész 1952. május 23-án Budapesten jártak a Dunamelléki Egyház- kerület elnökségénél, és Dizseri lelkész nagy kötelességtudással végzett hitoktatási tevékenységét ecsetelték, hangsúlyozva, hogy a lelkész által végzett hitoktatás ellen „a legenyhébb kifogás sem merült fel a legutolsó időkben sem”— utalva itt a népi demokrácia idején végzett hitoktatói munkára. Bereczky püspök azonban elismerve ugyan a pécsi vallásoktató lelkész szerzett érdemeit, mégis úgy vélte, hogy „testvérünk az egyházkormányzás súlyos feladatához nem rendelkezik azokkal a különös adottságokkal, melyeknek meglétét a jelen idők feltétlenül megkívánják”. Az egyházkerületi elnökség ígérte a közbenjáró baranyai küldöttségnek, hogy észrevételeiről tájékoztatni fogja a pécsi gyülekezet presbitériumát. A presbitérium 1952. június 8-iki ülésén a lelkipásztor által közölteket „mélységes sajnálattal” vette tudomásul.37 Nyilvánvaló volt az ügyben szereplő korabeli résztvevők előtt is, hogy itt a presbitérium önrendelkező jogának, a lelkészválasztás ősi jogának, mint a református egyház egyik jellegzetes elvének és gyakorlatának lábbal tiprása történt, formálisan ugyan az episzkopális38 egyházi hierarchia részéről, de valójában az egyházra erőltetett diktatórikus rendszer hatalomgyakorlásaként. Ráadásul még egy püspöki önkényes intézkedésről számolt be Nyáry Pál, megjegyezve, hogy az egyházkerületi elnökséggel folytatott megbeszéléséről tartott beszámolójából kimaradt az egyházkerületi elnökség „határozott kijelentésének megemlítése”, mely szerint a pécsi presbitérium mondjon le a második lelkészi állás szervezésének gondolatáról, „mert annak jóváhagyása kizárt dolog”. A presbitérium mást nem tehetett, lelkipásztorának fenti bejelentését tudomásul vette.39 Nyáry Pál lelkész és a pécsi gyülekezet-presbitérium megaláztatásának ezzel még nem volt vége. A hirtelen nyugdíjaztatott lelkész lakhatási problémáját meg kellett oldani. A presbitérium megoszlott az ügyben. Előbb az a javaslat nyert többséget, hogy az elköszönő lelkipásztor maradjon az eddig használt lakásában az eddig ismeretien lelkész megérkezéséig, de a lelkészlak átengedését csak a nyugdíjas lelkész életében lehessen alkalmazni. Egyes presbiterek azonban nem helyeselték ezt az eljárást, és lakásvásárlást javasoltak Nyáry Pál részére. Felmerült az az ötlet is, hogy az Állami Egyházügyi Hivatalt kellene felkérni, hogy az járjon el az ügyben a városi Lakásügyi Hivatalnál.40 Végül egyik megoldási javaslat sem valósult meg. március 12-én, e tisztséget töltötte be 1977. szeptember 1-ig, amikor nyugdíjba vonult. NAGYRETI ms. 18., ANDRÁSI 2015. 94. 36BREL Pécsi presb. jkv. b. 1952. május 18-i ülés. 37BREL Pécsi presb. jkv. b. 1952. június 8-i ülés. 38 episzkopális: püspöki 39BREL Pécsi presb. jkv. b. 1952. június 18-i ülés. 10 BREI. Pécsi presb. jkv. b. 1952. június 26-i ülés. ANDRÁSI 2015. 94. 377
