Borsy Judit (szerk.): Reformáció a Dél-Dunántúlon (Pécs-Kaposvár-Szekszárd, 2019)
1. A reformáció születése, kibontakozása
között azért is fontos, mert a közösség együtténeklésében nem szükséges feltétlenül a karvezető. A váltakozó dallamritmust nem tudja a nép követni, csak a kórus. A népénekekben sorok hosszúsága azonos, az ütemek száma fix. A visszatérő zenei részek visszatérő szöveget is kívántak. Míg a gregorián prózákat, bibliai szövegeket használt, ahol a szöveg lineáris, ritkán tér vissza, addig a tánczene fontos eleme a refrén, az ismétlés. A kíséret egyfajta biztonságot ad az a’capella énekléssel szemben azoknak is, akik nem jó énekesek. Azok is énekelhetnek, akik nem profik, akik nem tanulták ezt, akiknek nincs jó hangjuk. A népénekek mögött mindig ott hallja az ember a kíséretet, legyen akár lant, akár furulya, dob vagy más hangszer. A magyar vidékeken nem csak a reneszánsz dallamok jelennek meg, hanem a népi dallamok és ritmusok sokfélesége is. Tört ritmusok, fél ütemek, váltakozó ritmus, (egyáltalán a ritmus is új elem az egyházi zenében, annyira új, hogy most is új!) Az orgona nem ritmushangszer, a lant igen. A bonyolultabb ritmusképletű dallamokra viszont már nem tud akárki szöveget írni. Ezért lesz különös fontosságú, hogy teológiailag képzett, hitben biztos költők írjanak szövegeket. A mesterdal A szakmát sem lehetett kihagyni. A kor egyházi éneke a gregorián, a népé a népdal a históriás ének és a kocsmadal, a zenész szakma viszont mesterdalokban volt jelen. A mesterdal a kor kifinomult, kicsit sznob, elit stílusa. Aki ilyeneket tud írni, az számít valamit a zenészek között. Nincs tekintettel a tanuladanokra, a magas művészeti értékre törekszik. Hangterjedelme nagy, általában több mint egy oktáv, szemben a gregoriánnal és a népdallal, amelyekben rendkívül ritka az oktávnál nagyobb hangterjedelem. A gregoriánnal szemben, ahol a dallamvezetésben ritkák a nagy ugrások, itt gyakran fordul elő oktávugrás, vagy egyéb nagy ugrás a dallamban. A mesterdalok gyakran pátoszos, magasztos szöveggel jelentek meg. Hősköltemények, reménytelen szerelmek, nagy küldetések voltak a kedvelt témái. Az „Erős vár a mi Istenünk ” ének ilyen mesterdal szerkezetű ének. Talán nem lényegtelen dolog megjegyezni, hogy Luther nem volt ellenséges a fejedelmekkel szemben, sőt! Az evangéliumot minden emberhez el akarta juttatni. De akkoriban is úgy volt ez, mint ma, hogy bizonyos népcsoportok, néprétegek, kulturális közegek nem hallgatták meg a másik réteg zenéjét. A zenei stílus sokszor magával hozza a tartalmat is. Ma sem lehet korlátlanul használni a stílusokat, mert bizonyos emberek kifordulnak a templomból, ha meghallanak valami olyan zenét, ami nem az ő stílusuk. Csak egy új, mindent ötvöző ének lehetett arra alkalmas, hogy mindenhová eljusson. Luther koráljai nem kevesebbet tűznek ki célul, mint hogy mindenkit megszólítsanak. Luther ezeket az énekeket bevitte a templomba, de ezeket az énekeket tanította a diákjainak, ezeket az énekeket énekelték út közben, otthon, és sokszor az esti beszélgetések és viták közben is. Ahová nem jutottak el a prédikátorok, nem jutottak el a könyvek, oda elértek Luther és a reformátorok énekei. 31
